[Napi e-vangelium] 2017-02-19

[Evangélium365]

   2017. február 19. – Évközi 7. vasárnap

   Abban az  időben  Jézus  így szólt  tanítványaihoz:  Hallottátok,  hogy  a
   régieknek ezt mondták: Szemet szemért,  fogat fogért. Én pedig azt  mondom
   nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal,  hanem ha valaki arcul üt  téged
   jobb felől, tartsd oda neki a bal  arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye  a
   ruhádat, annak add  oda a  köntösödet is.  És ha  valaki egy  mérföldnyire
   kényszerít, menj  vele kétannyira.  Adj annak,  aki kér,  és aki  kölcsönt
   akar, el ne fordulj tőle.
   Hallottátok,  hogy   ezt  mondták:   Szeresd  felebarátodat   és   gyűlöld
   ellenségedet. Én  pedig azt  mondom nektek:  Szeressétek  ellenségeiteket,
   tegyetek jót  azokkal, akik  gyűlölnek benneteket,  imádkozzatok  azokért,
   akik üldöznek  és  gyaláznak  titeket,  hogy  gyermekei  legyetek  mennyei
   Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra  és gonoszokra egyaránt, és esőt  ad
   mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
   Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
   jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a  testvéreiteknek
   köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
   Ti legyetek  olyan  tökéletesek,  mint  amilyen  tökéletes  a  ti  mennyei
   Atyátok!
   Mt 5,38-48

   Elmélkedés:

   Az ellenségszeretet gyertyája
   Mert bizony világító gyertya  a törvény, amíg el  nem fújják – írja  egyik
   novellájában Tömörkény  István. A  régies magyar  nyelvezetéről és  kiváló
   humorérzékéről ismert  író  az  igazságszolgáltatásra  érti  megjegyzését,
   amelynek sosem szabad elfújni a törvényesség és az igazságosság lángját.
   És bizony világító gyertya  Krisztus törvénye, minden  szava, amíg el  nem
   fújják. A  leghamarabb talán  az ellenségszeretet  parancsának  gyertyáját
   fújnánk el. Mert ez bevilágít szívünk legmélyebb helyeire, lelkiismeretünk
   legrejtettebb zugaiba.  Az  Úr  legtöbb  törvényét  megértjük,  azaz  azok
   értelmét belátjuk, de mit kezdjünk az ellenségszeretet parancsával?  Miért
   van erre szükség? Miért közeledjünk jószándékkal azokhoz, akik ellenségnek
   tekintenek minket? Miért tegyünk jót  azokkal, akik ártanak nekünk?  Miért
   imádkozzunk azokért, akik üldöznek és  gyaláznak minket? Ilyen és  hasonló
   kérdések ébrednek bennünk, amikor az ellenségszeretet parancsa előkerül.
   Talán  érdemes  abból   kiindulnunk,  hogy  nem   lehetetlen  a   szeretet
   kinyilvánítása  ellenségeink,  üldözőink  felé  és  erre  több  példát  is
   említhetünk. Ott van  például az  Egyház első  vértanújának, Szent  István
   diákónusnak az esete, aki megkövezése előtt így imádkozott bántalmazóiért:
   „Uram, ne ródd  fel nekik  bűnül!” (ApCsel  7,60). Ugyanilyen  lelkületről
   tanúskodnak Szent Pál  apostol szavai, aki  missziós útjai során  többször
   találkozott azzal,  hogy ellenségesen  fogadták: „Ha  átkoznak minket,  mi
   áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak  minket,
   mi jó  szívvel  felelünk” (1Kor  4,12-13).  Idézzük még  fel  Szent  Péter
   apostol intését is, amelyet  szintén a Szentírásban,  az ő első  levelében
   olvashatunk:  „Ne  viszonozzátok  a  rosszat  rosszal,  sem  a   szidalmat
   szidalommal, inkább mondjatok áldást” (1Pét 3,9). Lám, ő, aki annak idején
   arról kérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátanunk embertársainknak
   (vö. Mt 18,21), évekkel később már világosan hirdeti a szeretetből  fakadó
   megbocsátás elsődlegességét. Szent Ágoston püspök e kérdés tekintetében az
   Úr  Jézus   példáját  említi,   aki  nem   csak  szavaival   hirdette   az
   ellenségszeretetet,  hanem   a   kereszten  megbocsátott   azoknak,   akik
   szenvedését és  halálát  okozták.  „Atyám, bocsáss  meg  nekik,  hisz  nem
   tudják, mit tesznek” (Lk 23,34) – imádkozta.
   A szentek sorából  emlékezhetünk még Szent  Gellért püspökre, aki  mielőtt
   megölték volna a pogány lázadók,  imádkozott értük és megáldotta őket.  De
   gondolhatunk Mórus Szent Tamásra is, aki  nem volt hajlandó esküt tenni  a
   király hitellenes  törvényeire,  ezért  börtönbe  vetették,  majd  halálra
   ítélték. Kivégzése előtt  arra buzdította a  tömeget, hogy imádkozzanak  a
   királyért, aki  őt halálra  ítélte. És  gondolhatunk Szent  II. János  Pál
   pápára,  aki   meglátogatta   a   börtönben   merénylőjét   és   kifejezte
   megbocsátását.
   E példák is  mutatják, hogy  az ellenségszeretet nem  lehetetlen az  ember
   számára. Tegyük  meg,  amit Krisztus  kér  tőlünk és  legyünk  szeretettel
   mindenki iránt. A minket bántalmazókra és az ellenséges érzületű emberekre
   is úgy tekintsünk, mint akiket Krisztus megváltott, ezért imádkoznunk kell
   értük. Legyünk készek mindig a megbocsátásra és a szeretetre!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk! Te minden  emberre úgy tekintesz,  mint gyermekedre, még  azokra
   is, akik önteltségükben  nem hisznek benned  vagy szembeszállnak veled.  A
   szeretet  isteni  látásmódot  kölcsönöz  nekünk  és  arra  indít,  hogy  a
   gyűlöletet és a bosszút  űzzük ki szívünkből, és  legyünk mindig készek  a
   megbocsátásra.  Miként  te   a  megbocsátással  új   lehetőséget  adsz   a
   bűnösöknek, ugyanúgy mi is  új lehetőséget akarunk  adni a szeretet  által
   azoknak, akikben talán pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Istenünk! A
   te jóságod képes legyőzni  az emberi rosszat.  Segíts minket, hogy  minden
   emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzzünk a szeretet által!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170219.mp3