[Napi e-vangelium] 2017-02-18

[Evangélium365]

   2017. február 18. – Szombat

   Abban az időben:  Jézus maga  mellé vette  Pétert, Jakabot  és Jánost,  és
   egyedül velük ment föl egy  magas hegyre. Ott elváltozott előttük.  Ruhája
   olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
   a  ruhát  kifehéríteni.   Akkor  megjelent  nekik   Illés  és  Mózes,   és
   beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk
   itt lennünk!  Készítsünk  három sátrat:  neked  egyet, Mózesnek  egyet  és
   Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.  Ekkor
   felhő árnyékolta be  őket, és  a felhőből  szózat hallatszott:  „Ez az  én
   szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak,
   csak Jézust egymagát.
   A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,
   amit láttak, amíg az  Emberfia fel nem támad  a holtak közül. A  parancsot
   megtartották, de maguk  között megvitatták,  hogy mit  jelenthet az,  hogy
   feltámad a halottak  közül. Azután  megkérdezték tőle:  „Miért mondják  az
   írástudók, hogy előbb  el kell  jönnie Illésnek?”  Ezt válaszolta:  „Igen,
   előbb eljön  Illés  és mindent  helyreállít.  De az  is  meg van  írva  az
   Emberfiáról, hogy sokat  kell szenvednie  és megvetésben  lesz része.  Azt
   mondom nektek,  hogy Illés  már eljött,  de kényük-kedvük  szerint  bántak
   vele, ahogy előre megírták róla.”
   Mk 9,2-13

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban Jézus  színeváltozását olvassuk. A három  kiválasztott
   apostol, Péter, Jakab  és János  rendkívüli dolgokat  látnak és  hallanak,
   egyedülálló élményben van részük. Márk evangélista is csak nehezen találja
   a szavakat:  „Ruhája olyan  ragyogó fehér  lett, hogy  a földön  semmiféle
   kelmefestő nem  képes így  a ruhát  kifehéríteni.” A  földöntúli,  mennyei
   ragyogást próbálja evilági dolgokhoz hasonlítani.
   Hajlamosak vagyunk arra, hogy a színeváltozáskor megmutatkozó  dicsőségről
   azt gondoljuk,  hogy  ez majd  a  jövőben,  az Úr  feltámadása  után  lesz
   osztályrésze Jézusnak  és  most  ebből előre  megláthatnak  valamennyit  a
   kiválasztottak.  De  talán  helyesebb  azt  állítanunk,  hogy  Jézus,   az
   örökkévaló Isten,  állandó részese  ennek a  dicsőségnek, csak  ezt  földi
   élete során nem  tárja fel  mindenki előtt,  nem láthatják  az emberek.  A
   színeváltozáskor nagy jelentősége van az égből hangzó szózatnak,  amelyhez
   hasonló Jézus megkeresztelkedésekor hangzik el. A Biblia  szóhasználatában
   a felhő Isten jelenlétére utal,  tehát a mennyei szózat Istentől  származó
   tanúságtétel. A  megkeresztelkedéskor a  mennyei Atya  szava  kifejezetten
   Jézus felé irányul: „Te  vagy az én szeretett  fiam, benned telik  kedvem”
   (Mk 1,11). A mostani tanúságtétel már  a három apostolnak szól: „Ez az  én
   szeretett Fiam, őt hallgassátok!”
   Uram, Jézus, mutasd meg nekem azt a dicsőséget, amely az  örökkévalóságban
   vár rám!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hálát   adunk   néked,   Atyánk,   az   életért   és   tudásért,    melyet
   kinyilatkoztattál  nekünk  a  Te  szolgád,  Jézus  által!  Dicsőség  néked
   mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét  voltak szóródva a hegyeken  és
   eggyé váltak  összegyűjtve, úgy  gyűljön össze  egyházad királyságodban  a
   Föld határairól! Mindenható Uralkodónk,  ki mindent nevedért  teremtettél,
   ételt és  italt adtál  az embereknek,  hogy élvezzék,  nekünk pedig  lélek
   szerinti ételt  és italt  adtál, és  örök életet  Szolgád által.  Dicsőség
   néked mindörökké!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170218.mp3