[Napi e-vangelium] 2017-12-24

[Evangélium365]

   2017. december 24. - Advent 4. vasárnapja

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
   városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
   való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és
   így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb
   vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és
   gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban
   folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme,
   gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
   nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen
   neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán
   mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte
   az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az
   angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a
   Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled
   születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
   gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre
   Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
   szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38
   Elmélkedés:
   Egy könyv üzenete
   A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az
   Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra,
   hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt,
   amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti
   lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a
   Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi
   németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A
   háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a
   tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros
   párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal,
   amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a
   nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária
   kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta
   mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem
   kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó
   fénytől.
   Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el
   szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett
   láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis
   könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a
   jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a
   szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai
   időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen
   látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem
   tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a
   gondolatnál.
   Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados
   várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak
   Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben
   az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is
   érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben
   olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről,
   annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi
   jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy
   a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót
   várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben.
   Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról,
   hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az
   emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a
   könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma
   arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden
   ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története
   olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik
   mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek
   igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem
   ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok,
   tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők,
   hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a
   végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség
   története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső
   napokig.
   Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk
   egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél
   minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen
   forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és
   alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével
   valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell
   végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk
   Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül
   a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának,
   neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171224.mp3