[Napi e-vangelium] 2017-12-23

[Evangélium365]

   2017. december 23. - Szombat

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
   Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
   körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
   anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
   senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
   atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
   pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
   magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
   és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
   csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
   Hiszen nyilván az Úr van vele."
   Lk 1,57-66
   Elmélkedés:
   Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását
   olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése
   követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük
   születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az
   újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák.
   Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti,
   hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az
   angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a
   neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen
   Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az
   írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba.
   Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali
   jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
   A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget,
   az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát
   helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki,
   tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek
   hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent
   dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
   szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki
   az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
   feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171223.mp3