[Napi e-vangelium] 2017-04-18

[Evangélium365]

   2017. április 18. – Kedd

   Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
   ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
   két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
   másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert  elvitték
   az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel  hátrafordult,
   és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
   megkérdezte: „Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?”  Mária  Magdolna  azt
   hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el,  mondd
   meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem.”  Jézus  erre  megszólította:
   „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!  –
   felelte  Jézus.  –  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
   testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
   Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez.”  Mária  Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És  elmondta,
   amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
   Jn 20,11-18

   Elmélkedés:

   A húsvéti beszámolók nem  titkolják el az apostolok,  a tanítványok és  az
   asszonyok félelmét. Mindenki bizonytalan,  kétségek között vergődik,  amíg
   nem találkozik a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása.  Ez
   szünteti meg  a félelmeket  és  oszlatja el  a kételkedést.  A  találkozás
   ébreszti fel  és  növeli  az  örömöt.  A  találkozás  indít  a  feltámadás
   örömhírének továbbadására. A húsvéti történetekből azt is megtudjuk,  hogy
   a hit születése és erősödése az  apostolok, a tanítványok és az  asszonyok
   esetében  egy  folyamat,  fokozatosan  jutnak   előre  a  hitben.  A   mai
   evangéliumi történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri
   meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és  nevén
   szólítja őt Jézus. Valami elhomályosítja  látását és azt gondolja, hogy  a
   sírkert  gondozásával   megbízott   kertésszel  beszélget.   A   személyes
   hangvétel, a személyes megszólítás  nyitja fel szemét, ennek  köszönhetően
   ismeri fel Jézust. A személyes megszólítás teszi számára lehetővé, hogy  a
   hit által lásson.
   A hit út,  amelyen lépésről lépésre  haladunk. Ha az  üres sír láttán  sem
   adjuk fel a keresést, akkor biztosan találkozhatunk az Úrral. A keresés és
   a találkozás vágya a mi  hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak  a
   jele. Boldogok  vagyunk, ha  találkozhatunk  a feltámadt  Krisztussal,  és
   feltámadásának hirdetői lehetünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Úr Jézus, köszönjük,  hogy közöttünk való  jelenléteddel ajándékozol  meg.
   Utunkon erősítesz  és  bátorítasz.  Add,  hogy  mélyen  tudatában  legyünk
   jelenlétednek.    Küldő    szavadra     örömmel    válaszoljunk     minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk  bölcsességet és  alázatot, hogy  felismerjük
   jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170418.mp3