[Napi e-vangelium] 2017-04-17

[Evangélium365]

   2017. április 17. – Húsvéthétfő

   Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
   jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  „Üdv  nektek!”  Ők  pedig
   odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
   így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
   hogy menjenek  Galileába,  mert  ott  viszontláthatnak  engem.”  Még  úton
   voltak, amikor néhány őr  bement a városba, és  jelentette a főpapoknak  a
   történteket. Ezek a  vénekkel együtt tanácsot  tartottak. Úgy  határoztak,
   hogy sok pénzt adnak  a katonáknak, és  meghagyják nekik: „Mondjátok  azt,
   hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és  ellopták
   a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd  megnyugtatjuk,
   és kimentünk benneteket.” Azok  elfogadták a pénzt,  és úgy tettek,  ahogy
   meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
   között.
   Mt 28,8-15

   Elmélkedés:

   A húsvéti időszak evangéliumi  szakaszainak témája elsősorban a  feltámadt
   Krisztussal való  találkozás. Ezen  elbeszélések bemutatják,  hogy  milyen
   fordulatot   eredményez   valakinek   az   életében,   ha   találkozik   a
   Feltámadottal. A  mai  részletben  asszonyokról  olvasunk,  akik  vasárnap
   hajnalban Jézus sírjához mennek. Az  a szándékuk, hogy a szokások  szerint
   bebalzsamozzák a holttestet, mert pénteken,  az ünnep közeledte miatt  nem
   volt erre  idő. Nagy  meglepetést okoz  nekik, hogy  a sír  üres. Ott  egy
   angyalt látnak, aki hírül adja nekik az Úr feltámadását és azt kéri tőlük,
   hogy induljanak  és  vigyék  meg  ezt a  hírt  az  apostoloknak.  Útközben
   találkoznak a feltámadt Krisztussal, s ez a találkozás egészen  váratlanul
   éri  őket.   Ő  bátorítja   az  asszonyokat,   eloszlatja  félelmüket.   E
   találkozásnak köszönhetően, amikor  megérkeznek az  apostolokhoz, már  nem
   csak az üres  sírról számolnak  be és  nem csak  azt mondják  el, amit  az
   angyaltól  hallottak,  hanem  személyes  találkozásukról,  élményükről  is
   beszámolnak, arról, hogy láthatták a feltámadt Krisztust.
   Ezzel egy időben a sír őrzésével megbízott katonák találkoznak a  főtanács
   tagjaival, és közlik  velük, hogy Jézus  teste eltűnt a  sírból, de  ennek
   okát nem  tudják. A  tanács  tagjai azt  kérik  tőlük, mondják  azt,  hogy
   elaludtak és  eközben  ellopták  tanítványai  Jézus  holttestét.  Ezzel  a
   jelenettel az evangélista egy másik lehetséges magyarázatot ad arra,  hogy
   miért üres a sír. A történet ezzel be is fejeződik. Számunkra marad  annak
   megválaszolása, hogy melyik magyarázatot hisszük el.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  Te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   Te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a Te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy Te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre bízva.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170417.mp3