[Napi e-vangelium] 2017-04-13

[Evangélium365]

   2017. április 13. – Nagycsütörtök

   Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor
   ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
   a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora  közben
   történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon  fiának
   szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta, hogy  az  Atya
   mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és Istenhez  tér  vissza.
   Fölkelt  hát  a  vacsora  mellől,   letette  felső  ruháját,  fogott   egy
   vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
   mosni kezdte tanítványainak a lábát,  majd a derekára kötött kendővel  meg
   is törölte. Amikor  Simon Péterhez  ért, az  így szólt:  „Uram, te  akarod
   megmosni az  én lábamat?”  Jézus  így felelt:  „Most  még nem  érted,  mit
   teszek, de később  majd megérted”.  De Péter tiltakozott:  „Az én  lábamat
   ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz
   semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat,
   hanem a  fejemet  és  a  kezemet is!”  Jézus  azonban  kijelentette:  „Aki
   megmosdott, annak csak a lábát kell  megmosni, és egészen tiszta lesz.  Ti
   tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
   azért mondta: „Nem vagytok  mindnyájan tiszták.” Miután megmosta  lábukat,
   fölvette felső  ruháját,  újra  asztalhoz  ült,  és  így  szólt  hozzájuk:
   „Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak  hívtok
   engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az  Úr és  Mester
   megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát
   adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
   Jn 13,1-15

   Elmélkedés:

   Ti is tegyétek meg!
   A  virágvasárnapi   elmélkedésben,   a   jeruzsálemi   bevonulás   kapcsán
   megvizsgáltuk   Jézus   megfontoltságát,    tudatosságát,   sorsának    és
   küldetésének tudatos vállalását, illetve a nép rögtönzött cselekvését.  Az
   utolsó vacsora  eseményeinél  szintén ezekre  a  szempontokra  figyeljünk,
   azzal a  különbséggel,  hogy  a  tömeg  helyett  a  jelenlévő  tanítványok
   magatartására figyelünk.
   Miként  a   jeruzsálemi   bevonulásnál,   ugyanúgy   a   húsvéti   vacsora
   előkészítésénél is Jézus mindent pontosan, előre megtervez. Ennek fényében
   utasítja tanítványait, hogy  hol és  milyen módon készítsék  el a  húsvéti
   lakomát. Megnevezi a házat, ahová menniük kell és az emeleti termet jelöli
   ki a vacsora helyszínéül.  Itt ül asztalhoz  apostolaival este. Az  utolsó
   vacsorát Jézus két cselekedete teszi egyedivé, az egyik az  Oltáriszentség
   alapítása,  a  másik   a  lábmosás,  ez   utóbbit  olvassuk  a   szentmise
   evangéliumában. Mindkét  cselekedet  egészen sajátos,  korábban  nem  tesz
   ilyet  Jézus,  ugyanakkor  nem   előzmények  nélküli.  Az   Oltáriszentség
   alapításakor Jézus a kenyeret az ő  testeként, a bort pedig az ő  véreként
   adta a  jelenlévő  apostoloknak,  majd pedig  megparancsolta  nekik,  hogy
   halálának és feltámadásának emlékezetére ismételjék majd meg cselekedetét.
   E parancsnak  engedelmeskedve ünnepli  az  Egyház minden  szentmisében  az
   Oltáriszentséget, amelyben  az  Úr  Jézus válik  jelenvalóvá  testével  és
   vérével.  Az   Oltáriszentség   előképének   tekinthetjük   a   csodálatos
   kenyérszaporítást,  amely  után  Jézus  arról  beszél  a  népnek,  hogy  a
   kenyérben saját testét adja táplálékul  az embereknek, de ott még  pusztán
   kenyérrel táplálja a pusztában éhező  népet. Most viszont egészen  sajátos
   dolgot tesz, amikor saját  testét és vérét adja  a kenyérben és a  borban.
   Nyugodtan állíthatjuk,  hogy  az  Úr most  sem  rögtönöz,  nem  váratlanul
   cselekszik, hanem előre eltervezte,  hogy halála és feltámadása,  valamint
   mennybemenetele után  ilyen módon,  azaz az  Oltáriszentségben lesz  jelen
   köztünk.
   Az apostolok lábának megmosása szintén  előre megfontolt tett volt.  Ilyen
   módon akarta újabb jelét adni  annak, hogy valóban szolgálni jött,  miként
   ennek korábban  már  számos  tanújelét  adta.  Így  akart  példát  mutatni
   apostolainak és  tanítványainak és  minden  követőjének, hogy  az  emberek
   szolgálata legyen legfőbb gondjuk. Ezért  hangzik el parancsa a  lábmosást
   követően: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg
   kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam  nektek, hogy amit én tettem,  ti
   is tegyétek meg.”
   Az utolsó  vacsorán  tett  cselekedetek váratlanul  érik  az  apostolokat.
   Kezdetben értetlenül fogadják, nem  ismerik fel rögtön azok  jelentőségét.
   Ezt igazolja Péter kezdeti tiltakozása, majd pedig kérése, hogy ne csak  a
   lábát, hanem a  fejét és  a kezét is  mossa meg  Jézus. Biztosak  lehetünk
   benne, hogy a  többi apostol sem  fogta fel abban  a pillanatban  Mesterük
   tettének  jelentőségét,  mindenesetre  mély  nyomot  hagytak  lelkükben  a
   tettek,  amelyek  új   megvilágítást  nyertek  az   Úr  kereszthalála   és
   feltámadása fényében.
   Az utolsó  vacsora  üzenetét így  foglalhatjuk  össze: a  szentmisén  való
   részvétel és a szentáldozás erősítse bennünk a Krisztushoz való  tartozást
   és  adjon  nekünk  erőt   ahhoz,  hogy  alázatos  szeretettel   szolgáljuk
   embertársainkat az Úr példája szerint!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Te  értünk,  a mi  megváltásunkért hoztad  meg  az
   áldozatot, áldoztad fel  életedet a kereszten.  Egész életed  önfelajánlás
   volt az Atyának,  és az  Atya elfogadta  ezt az  áldozatot. Hisszük,  hogy
   nekünk adtad  tested az  Oltáriszentségben,  értünk szenvedtél  és  értünk
   haltál meg a kereszten. Akaratod és rendelkezésed szerint áldozatod minden
   szentmisében megújul, megismétlődik, jelenvalóvá válik. Újra közénk jössz,
   hogy   saját   testeddel   tápláld    lelkünket.   Köszönjük,   hogy    az
   Oltáriszentségben önmagadat, mint az örök élet táplálékát adod nekünk.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170413.mp3