[Napi e-vangelium] 2017-04-12

[Evangélium365]

   2017. április 12. – Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: „Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?”  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: „Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?” Ő  így
   felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   „Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!”  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így
   válaszolt: „Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!”  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: „Csak  nem én vagyok  az, Mester?” Ő  így
   felelt: „Te magad mondtad!”
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Nagy különbség van Júdás pénzért  vállalt áruló tette és Péter  félelemből
   háromszor  is   kimondott  tagadó   szavai  között.   Az  egyikből   nincs
   felemelkedés, a  másik az  evangélium egyik  legszebb  szeretet-vallomását
   eredményezi a feltámadás  után. A  különbség a két  apostol Jézushoz  való
   kapcsolatából fakad.
   Mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele, aki ma aggódva kérdezem:
   csak nem én vagyok  az, aki elárulja az  Urat? A kevély magabiztosság  nem
   ment meg  és nem  szünteti  meg a  bennünk  lévő gyengeséget.  Nem  szabad
   tökéletesnek és szilárdan állónak  tartani magunkat, hanem ismernünk  kell
   hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes  önismeret
   és a bűnbánat.
   Krisztus mellett lenni addig sikertörténet az apostolok számára, amíg  meg
   nem kezdődik az Úr szenvedése. Júdás  ekkor már nem vállalja a  közösséget
   Mesterével és megtagadja a  közösséget apostoltársaival. A többi  apostolt
   is  megrendítette  a  szenvedés   és  a  kereszthalál.  Hitük,   reményük,
   kitartásuk jutalma a  feltámadás öröme lett,  amely egészen új  szempontba
   állította az Úr halálát, megértették,  hogy a megváltás így valósult  meg.
   Keresztünk hordozása azt jelenti, hogy szabadon Istennek adjuk magunkat és
   minden nap döntést hozunk Isten mellett.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
   Szentlelkednek harmata  nem  öntözi  és szereteted  sugara  nem  melegíti;
   kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
   Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170412.mp3