[Napi e-vangelium] 2017-04-09

[Evangélium365]

   2017. április 9. – Virágvasárnap

   Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek,  Jézus
   elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a  szemközti
   faluba. Ott  mindjárt találni  fogtok  egy szamarat  megkötve, és  vele  a
   csikóját. Oldjátok  el és  vezessétek hozzám!  Ha valaki  szólna  valamit,
   mondjátok, hogy az Úrnak van rá  szüksége, és mindjárt elengedi őket.”  Ez
   azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg
   Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve,
   Egy teherhordó állat csikóján.
   A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták
   a szamarat  és a  csikóját, letakarták  ruháikkal, ő  pedig felült  rá.  A
   tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat  tördeltek
   a fákról és az útra szórták. Az  előtte járó és az utána vonuló tömeg  így
   kiáltozott:
   Hozsanna Dávid fiának!
   Áldott, aki az Úr nevében jön!
   Hozsanna a magasságban!
   Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki
   ez?”  A  tömeg  pedig  ezt  felelte:  „Ő  a  Próféta,  Jézus,  a  galileai
   Názáretből.”
   Mt 21,1-11

   Elmélkedés:

   Előrelátás és rögtönzés
   A virágvasárnapi szentmise a barkaszenteléssel és a körmenettel  kezdődik,
   amely szertartás keretében felolvassuk az evangéliumból Jézus  jeruzsálemi
   bevonulásának eseményét.  A  szentmise  további  részében,  az  evangélium
   helyén pedig Jézus szenvedésének története hangzik el, az idei évben Szent
   Máté írásából. Mostani elmélkedésünk az előbbihez kapcsolódik.
   A jeruzsálemi bevonulás történései  magukon hordozzák az előre  eltervezés
   és a rögtönzés jegyeit. Az előbbi inkább Jézusra, az utóbbi pedig inkább a
   tömegre  jellemző.  Jeruzsálemhez  közeledve  Jézus  nagyon   előrelátóan,
   megfontoltan  cselekszik.  Viselkedésében  nincs  semmi  kapkodás,   semmi
   váratlan. Az eseményeket nem akarja  sem siettetni, sem lassítani. Nem  az
   események vagy a körülmények irányítják, hanem mindent megfontoltan  tesz.
   Ennek fényében adja tanítványainak utasításait, miszerint a közeli faluból
   hozzanak egy szamarat. Előre  látja, hogy a szamár  gazdái nem fogják  szó
   nélkül tűrni, hogy a tanítványok elvigyék az állatot, és azt is, hogy  nem
   fogják megakadályozni cselekedetüket, amikor megtudják, hogy az Úrnak  van
   szüksége rá. Tudatában van messiási küldetésének, de ez nem egyezik a  nép
   elképzeléseivel. Nem  lóháton,  győzedelmes hadvezérként  vagy  királyként
   érkezik a városba, hanem szamárháton,  s ezzel kimutatja alázatát, mert  ő
   Isten szolgája,  aki Isten  iránti  engedelmességből vállalja  a  szenvedő
   szolga szerepét. Jézus  tehát tudatosan  cselekszik, amely  annak a  jele,
   hogy jól tudja, milyen sors vár rá a városban. Küldetésétől nem  térítheti
   el senki. Tudja, hogy  a főtanács már határozott  arról, hogy elfogják  és
   elítélik, és semmi kétsége nincs afelől, hogy mi lesz az ítélet. Volna  rá
   lehetősége,  hogy  elmeneküljön,  ne  menjen  a  városba,  de  ő  nem  ezt
   választja, mert  tudja,  hogy  a Jeruzsálemben  rá  váró  szenvedéssel  és
   halállal fogja beteljesíteni küldetését, a megváltást.
   Jézus tudatos, megfontolt cselekedeteitől  elkülönül a nép rögtönzése.  Ők
   nem Jeruzsálemből jönnek az Úr elé, hanem zarándokok nagy tömege érkezik a
   húsvéti ünnepre a  városokból és  a falvakból. Megismerik  a velük  együtt
   megérkező Jézust, és  szamárháton érkezésében felismerik  a messiási  idők
   jelképes cselekedetét. Messiásként köszöntik  őt, örömükben egyesek még  a
   ruháikat is leterítik elé az útra, mások pedig lombos faágakat szórnak elé
   az út porába. Köszöntésük az érkező messiáskirálynak szól: „Hozsanna Dávid
   fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!” A népet magával ragadja az  ünnepi
   hangulat, ösztönösen,  mindenféle  mesterkéltség  nélkül  cselekszenek.  A
   tömeget  nem  irányítja  senki,  nem  befolyásolja  cselekedetüket  senki,
   nincsenek köztük szószólók vagy hangadók, mindenki felszabadultan, örömmel
   köszönti  Jézust.   Érdemes   erre  a   mozzanatra   odafigyelnünk,   mert
   meglehetősen elítélő  módon azt  szoktuk  mondani, hogy  az a  nép,  amely
   ujjongva köszöntötte a  Jeruzsálembe érkező Jézust,  néhány nappal  később
   ordítva, dühösen fogja követelni keresztre  feszítését. Ez igaz ugyan,  de
   akkor nem  ösztönösen,  rögtönözve,  szívük  indíttatásából  cselekszenek,
   hanem a vezetők  hergelik fel  a népet,  hogy halálbüntetést  követeljenek
   Pilátustól Jézusra.
   Induljunk lélekben mi  is Jézussal  és kísérjük őt  szenvedésének útján  a
   nagyhét folyamán!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  A  szent városba,  Jeruzsálembe  érkezve  te  már
   tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés  vár
   rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél
   el a szenvedések elől,  mert teljesíteni akartad azt  a feladatot, amit  a
   mennyei Atya bízott rád.  Így mutattad meg  az engedelmesség végső  jelét.
   Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag,
   a gyűlölet  irányítják,  mi mégis  mindezek  mögött észrevesszük  az  Atya
   akaratát, aki  életed feláldozását  kérte. Urunk,  elkísérünk  szenvedésed
   útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk  Isten
   megváltó szándékát.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170409.mp3