[Napi e-vangelium] 2017-04-08

[Evangélium365]

   2017. április 8. – Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: „Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket.” Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: „Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?”  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   Szent János evangélista részletesen  beszámol írásában Lázár  betegségének
   és halálának híréről, Jézus kis késlekedéséről és indulásáról, megérkezvén
   Betániába  beszélgetéséről  Mártával   és  Máriával,   majd  pedig   Lázár
   feltámasztásáról (vö. Jn 11,1-44). A mai evangélium ennek  következményeit
   mondja el.  Úgy tűnik  számunkra, hogy  Lázár feltámasztása  fordulópontot
   jelent Jézus  ellenfelei  számára. Mivel  az  eset hatására  sokan  hittek
   Jézusban, a vezetők elhatározták,  hogy megölik. Tanítása és  cselekedetei
   miatt eddig is fokozódott a feszültség Jézus és a vallási vezetők  között,
   mostanra viszont  „betelt  náluk  a  pohár.” Eddig  is  próbálták  már  őt
   lehetetlenné tenni körülményes és vádaskodó kérdéseikkel, megvádolták  már
   az  ördöggel  való   szövetkezéssel,  nehezményezték,   hogy  nem   tartja
   tiszteletben és tanítványaival nem tartatja meg a mózesi törvényeket, most
   viszont új szintre  emelkedik a  vele való  szembefordulás, a  „Jézus-ügy”
   miatt összehívják a főtanácsot, amelynek tagjai döntést hoznak arról, hogy
   meg  kell  halnia.  A   törvényesség  látszatának  fenntartása   érdekében
   rendeletet, elfogatóparancsot adnak  ki ellene,  hogy hivatalos  tárgyalás
   keretében mondhassák majd ki a halálos ítéletet.
   Azt is  gondolhatnánk,  hogy  ettől  kezdve  az  eseményeket  végig  Jézus
   ellenfelei  irányítják.  A  hit  szemével  azonban  az  események   mögött
   megláthatjuk  a  mennyei  Atya  üdvözítő  szándékát,  a  megváltó   isteni
   akaratot.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned  maradjak,  és  úgy  szerethesselek,  ahogyan  te  szeretsz  engem!
   Nélküled semmi vagyok. Magamtól  semmire sem megyek. Egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170408.mp3