[Napi e-vangelium] 2017-04-07

[Evangélium365]

   2017. április 7. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre
   ő megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
   Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
   válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt
   felelte: "A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok?
   Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt -
   és az írás nem veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit
   az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt
   mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne
   higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni,
   higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya
   énbennem van és én az Atyában." Erre ismét el akarták fogni őt, de
   kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment,
   arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan
   keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan egyetlen csodát sem
   tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult." És sokan hittek
   Jézusban.
   Jn 10,31-42
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézust meg akarják kövezni ellenfelei. Az
   előzőekben Jézus az Atyával való kapcsolatáról beszélt, majd
   kijelentette: "Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30). E kijelentését a
   zsidók istenkáromlásnak vagy önistenítésnek vették, ezért tör fel
   belőlük a megkövezés szándéka. Indulatukat látván és szándékukat
   felismervén Jézus azt kérdezi tőlük, hogy melyik jócselekedetéért
   akarják őt megkövezni? Válaszukban a zsidók megfogalmazzák az
   istenkáromlás vádját, amely a mózesi törvény szerint valóban
   halálbüntetést érdemelt. Válaszuk azért érdekes, mert megérzik ugyan
   Jézus kijelentésének súlyát, de cselekedeteinek, azaz mindazoknak a
   jótetteknek, amelyeket a mennyei Atya segítségével tesz semmilyen
   jelentőséget nem tulajdonítanak. Márpedig Jézus rendkívüli cselekedetei
   azt igazolják, hogy ő valóban az Isten küldötte, aki olyan hatalommal
   rendelkezik, amelynek egyetlen ember sincs birtokában.
   Jézus cselekedeteire hivatkozik, mint hitet ébresztő jelekre: "Ha nem
   cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem,
   és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek." E szavak alapján a
   hit kettős vonatkozásával találkozunk. A hit egyrészt azt jelenti, hogy
   elfogadjuk Jézust, mint a mennyei Atya küldöttét, másrészt hisszük,
   elfogadjuk azt, amit önmagáról állít, illetve amit cselekedetei
   bizonyítanak. Az Atya és a Fiú egységét Jézus cselekedetei alapján
   érthetjük meg.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy
   az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot,
   amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged
   tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és
   gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya
   keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el
   ne szakadjak tőled.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170407.mp3