[Napi e-vangelium] 2017-04-06

[Evangélium365]

   2017. április 6. – Csütörtök

   Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt
   felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
   Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   Az én Atyám az, aki megdicsőít  engem – mondja Jézus a mai  evangéliumban.
   Jézus meg van győződve róla,  hogy Isten végső közbelépése elnémítja  majd
   az ellenfeleket és  kinyilvánítja hamisságukat. A  végső közbelépés az  Úr
   halálból való  feltámasztása,  ekkor  dicsőíti  meg az  Atya  a  Fiút.  Az
   alázatosságot  vállaló  Jézust  az  Atya  a  feltámadás  által   felemeli,
   felmagasztalja. Az élet  elvesztése, azaz  a halál a  feltámadás által  az
   örök élet megnyerését jelenti  Jézus számára és a  mi számunkra is, ha  őt
   követjük.
   Vajon  a   mi   életünk   megdicsőíti-e  Jézust?   Vallásos   életünk   és
   elkötelezettségünk legfőbb célja  a lelkünk  üdvössége. Azért  imádkozunk,
   azért bánjuk  meg  és ismerjük  be  bűneinket a  szentgyónásban,  hogy  az
   üdvösségre, az  örök  boldogságra eljussunk.  Az  üdvösség, az  örök  élet
   kenyerét vesszük magunkhoz, amikor  szentáldozáshoz járulunk. De  emellett
   ne feledkezzünk el  arról, hogy hitből  fakadó cselekedeteink egyúttal  az
   Atyának szereznek  dicsőséget. Minden  jócselekedetünk, amit  szeretetből,
   irgalmasságból a szegényeknek, a  rászorulóknak, az elesetteknek  teszünk,
   Isten  dicsőségéről  tanúskodik.  A  mi  szóbeli  dicsőítésünk  nem  teszi
   nagyobbá Istent, de  valóban lelkünk üdvösségére  szolgál. Uram, hiszek  a
   feltámadásban, hiszek  az  örök életben.  Hiszem,  hogy te  az  üdvösségre
   vezetsz.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert  én
   a  tied  vagyok,  benned,  Szabadítómban,  dicsekszem  mindörökké.  Minden
   szomorúságomban te vidítasz  fel ünnepi  terített asztaloddal.  És hol  is
   volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
   Nagy Szent Gertrúd

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170406.mp3