[Napi e-vangelium] 2017-04-05

[Evangélium365]

   2017. április 5. – Szerda

   Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta  nekik:
   „Ha  megmaradtok   tanításomban,   akkor  lesztek   igazán   tanítványaim:
   megismeritek az igazságot, és az  igazság majd szabaddá tesz  benneteket.”
   Ők erre tiltakoztak:  „Ábrahám leszármazottjai vagyunk,  és soha  senkinek
   sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
   Jézus így  felelt:  „Bizony,  bizony,  mondom  nektek:  mindaz,  aki  bűnt
   cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
   fiú ott marad  mindvégig. Ha  viszont (Isten) Fia  szabaddá tesz  titeket,
   akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok,  mégis
   az életemre  törtök, mert  tanításom  nem fog  rajtatok. Én  azt  hirdetem
   nektek, amit  Atyámnál  láttam;  ti  ellenben  azt  teszitek,  amit  a  ti
   atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
   Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,  amit
   Ábrahám tett! De  ti az életemre  törtök, bár azt  az igazságot  hirdetem,
   amit Istentől hallottam.  Ábrahám ilyet  nem tett. Ti  azt teszitek,  amit
   atyáitok  tettek!”  Ők   azonban  tovább  erősködtek:   „Mi  nem   vagyunk
   törvénytelen gyermekek,  csak egy  atyánk van:  az Isten.”  Jézus  azonban
   megállapította: „Ha  Isten  volna  atyátok,  szeretnétek  engem,  mert  én
   Istentől vagyok, és  tőle jöttem.  Nem a  magam nevében  jöttem, hanem  az
   Isten küldött engem.”
   Jn 8,31-42

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban  Jézus  kijelenti: „Bizony,  bizony,  mondom  nektek:
   mindaz, aki bűnt cselekszik,  szolgája a bűnnek.”  A jelenlévők nem  értik
   szavait, nem értik, hogy milyen szolgaságról beszél. Ők csak arra a  zsidó
   meggyőződésre tudnak  gondolni  a szolgasággal  kapcsolatban,  hogy  Isten
   választott népe nem lehet senkinek, egyetlen más népnek sem a szolgája.  A
   történelem  persze  erre  több  alkalommal  rácáfolt,  kénytelenek  voltak
   eltűrni más népek fennhatóságát, Jézus korában például a rómaiakét. Az  Úr
   viszont a bűnös  életet nevezi szolgaságnak,  rabságnak, ami méltatlan  az
   emberhez.
   Az üdvösség evangéliumának  egyik legjelentősebb eleme,  hogy Jézus  azért
   jött el a világba,  hogy megszabadítson minket  a bűntől, kiszabadítson  a
   bűn szolgaságából.  Ő szabadságra  hív minket,  azaz arra,  hogy  szabadon
   döntsünk Isten  ránk  vonatkozó  tervéről.  A  szabad  döntés  lehetőségét
   Krisztus kegyelme adja meg nekünk.  Általa jutunk el Isten fiainak  igazi,
   lelki  szabadságára.  Krisztusban  olyan  bensőséges  kapcsolatba   tudunk
   kerülni az Atyával, amelyet  már nem bénít  meg a félelem,  a bűn vagy  az
   önző emberi természet. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran  Atyánknak
   merjük szólítani Istent,  felemeljük hozzá  lelkünket, hiszen  ő is  ilyen
   félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Rombold  le bennünk  azt  az  ingatag  építményt,
   amelyet bűneink  köveiből  emelünk! Rombolj  le  bennünk mindent,  amit  a
   magunk dicsőségére  építettünk! Te  építsd fel  ezután lelkünk  templomát,
   amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben  és
   újítsa meg  életünket,  hogy  az örömhír  továbbadásával  és  feltámadásod
   hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170405.mp3