[Napi e-vangelium] 2017-04-04

[Evangélium365]

   2017. április 4. – Kedd

   A  Sátoros-ünnep  alkalmával  Jézus  így  beszélt  a  farizeusokhoz:   „Én
   elmegyek, és  ti  hiába kerestek,  mert  meghaltok bűneitekben.  Ahova  én
   megyek, oda ti nem jöhettek.” A  zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak  nem
   akarja megölni  magát,  hogy ezt  mondja:  Ahová  én megyek,  oda  ti  nem
   jöhettek”? Jézus így  folytatta: „Ti  innen alulról  vagytok, én  felülről
   vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
   mondtam nektek, hogy  meghaltok bűneitekben, mert  nem hiszitek el  rólam,
   hogy ki vagyok:  ezért kell meghalnotok  bűneitekben.” Erre  megkérdezték:
   „De hát ki  vagy te?” Jézus  azt válaszolta: „Kezdettől  fogva az  vagyok,
   amit mondok is nektek.  Sokat kellene még  beszélnem rólatok, és  ítéletet
   mondanom felettetek,  mert  aki engem  küldött,  igazmondó; én  pedig  azt
   hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg,  hogy
   az  Atyáról  beszél  nekik.  Végül  Jézus  azt  mondta  nekik:  „Ha   majd
   felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
   és hogy semmit nem  teszek önmagamtól, hanem  azt hirdetem, amit  Atyámtól
   tanultam. Aki küldött engem,  az velem van, és  nem hagy magamra, mert  én
   mindig azt cselekszem, amiben  ő tetszését találja.”  E szavak után  sokan
   hittek Jézusban.
   Jn 8,21-30

   Elmélkedés:

   Jézus mindvégig tisztában van származásával és küldetésével, s erről  több
   alkalommal beszél  tanítványainak  és a  népnek.  A mai  evangéliumban  az
   írástudók támadásaira válaszolva  tesz tanúságot saját  küldetéséről. Ő  a
   mennyei Atya küldötte, ezért mindig azt hirdeti és teszi, amit rábízott az
   Atya.   Természetes,   hogy   az   Atya   tetszését   találja   ebben   az
   engedelmességben, amint ezt  az emberek előtt  is kinyilvánította,  amikor
   Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyó vizében.
   A kereszten, a  halál pillanatában úgy  tűnik, hogy az  Atya is  elhagyta,
   magára hagyta Jézust, erre utal az Úr felkiáltása: Istenem, Istenem, miért
   hagytál el engem? Most viszont  határozottan kijelenti, hogy az Atya  soha
   nem hagyja  magára,  mert  ez  az  engedelmesség  jutalma.  S  valóban,  a
   kereszthalált követően az Atya  közbelép, feltámasztja Jézust a  halálból.
   Mi akkor válhatunk  a mennyei  Atya kedves gyermekeivé,  ha életünkre  úgy
   tekintünk, mint amit Isten követségében, az ő szolgálatában kell leélnünk.
   Azt kell  megmutatnunk  az  embereknek,  hogy  a  Szentlélek  segítségével
   végrehajtható az  Atya  terve a  világban.  Azt kell  hirdetnünk,  hogy  a
   megváltó Krisztus minden  ember számára elhozta  a bűntől való  szabadulás
   lehetőségét. Arról kell tanúságot tennünk, hogy Jézusban, az Isten  Fiában
   mutatkozik meg  leginkább az  Atya minden  ember felé  kiáradó irgalma  és
   szeretete.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, bocsásd meg gyermekkorom  sértéseit, felnőttkorom sok  rettenetes
   bűnét, mindazt, amit a  mai napig elkövettem  a jelen pillanatig.  Segíts,
   Istenem, ítéld  bennem halálra  a régi  gonosz, langyos,  hűtlen,  gyönge,
   határozatlan, elbágyadt  embert,  és  "teremts bennem  új  szívet"!  Neked
   szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
   ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
   te  akaratodat  tegyem,  hogy  minden  pillanatban  megdicsőítselek  a  te
   akaratod mértéke szerint.
   Boldog Charles de Foucauld

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170404.mp3