[Evangelium] 2016-09-13

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 13. – Kedd

   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: „Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!” A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   Szent  Lukács  evangéliumában   három  alkalommal   találkozunk  azzal   a
   kifejezéssel, hogy „megesett rajta a szíve.” A kifejezéssel a tékozló  fiú
   példabeszédében  akkor  találkozunk,  amikor  a  fiú  hazatér,  atyja  már
   messziről meglátta, „megesett rajta  a szíve” és  eléje sietett. Ebben  az
   esetben a fiú atyja az irgalmas mennyei Atyát jelképezi, akinek megesik  a
   szíve a bűnös és bűnbánó emberek láttán.
   Ugyanez  a   kifejezés   szerepel  az   irgalmas   szamaritánusról   szóló
   példabeszédben is. Miután két ember is segítségnyújtás nélkül kerülte el a
   bajbajutott és  halálra  vert  embert, egy  szamaritánus  jött  arra,  aki
   meglátta őt  és  „megesett  rajta  a szíve.”  E  példázatban  szintén  egy
   irgalmas szívű személlyel  kapcsolatban szerepel a  kifejezés, de itt  egy
   ember  tekint   irgalmas  szívvel   felebarátjára,  míg   a  tékozló   fiú
   történetében maga Isten tekint irgalmas szívvel az emberre.
   A harmadik alkalom  pedig az,  amiről a mai  evangéliumban olvasunk.  Naim
   városához érve Jézus találkozik  egy temetési menettel, egy  özvegyasszony
   egyetlen fiát  kísérik  a temetőbe.  Amikor  Jézus meglátja  az  özvegyet,
   „megesett rajta a szíve.” Ez tehát nem egy szemléletes példabeszéd,  hanem
   olyan eset, amely Jézus személyével történt, tehát az ő érzését fejezi ki.
   Jézus szíve megesett az  özvegyen, s ez több  mint egyszerű sajnálat  vagy
   együttérzés, ez igazi irgalmasság. Ez az irgalmasság indítja Jézust  arra,
   hogy feltámassza az ifjút és visszaadja őt anyjának.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki  valóságosan és lényegedben jelen vagy  a
   kenyér és a bor  színe alatt: táplálj engem,  vigasztalj és erősíts  engem
   mindig, különösen utolsó órámon!  Engedd, hogy téged,  akit most a  kenyér
   fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160913.mp3