[Evangelium] 2016-09-11

2016. Sze. 11., V, 01:00:00 CEST

   2016. szeptember 11. – Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben: A vámosok és  a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy  hallgassák
   őt. A farizeusok  és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták:  Ez
   szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.
   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Ha közületek  valakinek
   száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
   kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
   találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
   barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert  megtaláltam
   elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen  így nagyobb öröm lesz a  mennyben
   egy megtérő bűnösön,  mint kilencvenkilenc igazon,  akinek nincs  szüksége
   megtérésre. Ha pedig  egy asszonynak  tíz drachmája van,  és elveszít  egy
   drachmát, nem  gyújt-e  világot, nem  sepri-e  ki a  házát,  nem  keresi-e
   gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
   a szomszédasszonyokat, és  azt mondja: Örüljetek  velem, mert  megtaláltam
   elveszett drachmámat.  Mondom  nektek,  az Isten  angyalai  is  éppen  így
   örülnek majd egy megtérő bűnösnek.
   Aztán így szólt:  „Egy embernek két  fia volt. A  fiatalabbik egyszer  így
   szólt apjához:  Atyám, add  ki nekem  az örökség  rám eső  részét. Erre  ő
   szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik  összeszedte
   mindenét,  és  elment  egy  távoli  országba.  Ott  léha  életet  élt,  és
   eltékozolta vagyonát.  Amikor  mindenét  elpazarolta,  az  országban  nagy
   éhínség  támadt,  s  ő  maga  is  nélkülözni  kezdett.  Erre  elment,   és
   elszegődött egy ottani gazdához.  Az kiküldte a  tanyájára, hogy őrizze  a
   sertéseket. Szívesen megtöltötte volna  gyomrát a sertések eledelével,  de
   még abból  sem  adtak  neki.  Ekkor  magába  szállt:  Atyám  házában  hány
   napszámos bővelkedik  kenyérben  –  mondta  –,  én  meg  itt  éhen  halok.
   Felkelek, atyámhoz  megyek, és  azt mondom  neki: Atyám,  vétkeztem az  ég
   ellen és teellened. Arra már nem  vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz,  csak
   béreseid közé fogadj be.
   Azonnal  útra  is  kelt,  és  visszatért  atyjához.  Atyja  már  messziről
   meglátta, és megesett  rajta a  szíve. Eléje sietett,  nyakába borult,  és
   megcsókolta. Ekkor  a fiú  megszólalt:  Atyám, vétkeztem  az ég  ellen  és
   teellened. Arra  már  nem  vagyok  méltó, hogy  fiadnak  nevezz.  Az  atya
   odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok  rá.
   Húzzatok gyűrűt az  ujjára és  sarut a  lábára. Vezessétek  elő a  hizlalt
   borjút, és vágjátok  le. Együnk  és vigadjunk,  hisz fiam  halott volt  és
   életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
   megkérdezte, mi történt. Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
   borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  –  felelte  a  szolga.  Erre  az
   idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött,  és
   kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
   szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
   egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
   pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
   hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
   most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
   most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
   Lk 15,1-32

   Elmélkedés:

   Ugyanazon az úton
   Egy kirándulás  alkalmával letértünk  az útról.  Már az  első  pillanatban
   rossznak tűnt  az ötlet,  de úgy  gondoltuk, talán  így rövidíteni  lehet.
   Kalandra vágyó emberek szoktak kipróbálni ismeretlen utakat, de a  többség
   inkább a biztonságra törekszik. A térkép mindig helyesnek bizonyul, míg az
   emberi elképzelések, hirtelen jött gondolatok tévesnek. Így történt,  hogy
   mi is letértünk a helyes útról,  pedig tudtuk, hogy jobb volna az  eredeti
   tervhez ragaszkodni. Egy idő után kénytelenek voltunk belátni, hogy ez  az
   út nem vezet sehová,  rossz döntést hoztunk, vissza  kell térnünk ahhoz  a
   ponthoz, ahol még a  jó úton voltunk, és  onnan kell folytatnunk  utunkat.
   Ehhez csak egyetlen lehetőség van,  visszafelé kell haladni a rossz  úton.
   Ilyen helyzetekben már  kár okoskodni  és még  újabb lehetőséget  keresni.
   Ugyanazon az úton kell visszafelé haladnunk, amelyen jöttünk.
   A tékozló fiú jól ismerte ezt az  igazságot. Ő ugyan nem kirándult, nem  a
   természet szépségét kereste, de szintén a  saját feje után akart menni,  a
   maga álmait  kergette. Aztán  egyszer csak  rájött, hogy  eltévedt,  rossz
   helyen van, vissza kell  fordulnia. Döntését követően elindult  visszafelé
   az atyai  házba,  mégpedig  ugyanazon az  úton  haladt,  amelyen  elhagyta
   otthonát.  Ostobaság  lett  volna  részéről,  ha  újabb  kerülőket   tesz,
   tévutakon  jár.  Esete  azt  tanítja  nekünk,  hogy  azon  az  úton   kell
   visszatérnünk Istenhez, amelyen elhagytuk őt.
   A mai evangéliumban három  példabeszédet olvasunk, amelyek témája  azonos.
   Az első példázat  az elveszett  bárányról és  azt kereső,  megtaláló és  a
   nyájhoz visszavezető  pásztorról  szól.  Amikor a  pásztor  megtalálja  az
   elveszettet, akkor  azon az  úton  indul vele  vissza, amelyen  jött.  Nem
   vezeti el még veszélyesebb helyekre, nem fárasztja még jobban, nem  akarja
   kioktatni, hogy  lám, itt  a  szakadéknál aztán  életedbe került  volna  a
   csatangolás, hanem egyenesen  visszavezeti. A pásztor  nem ostoba,  tudja,
   hogy milyen  úton  juthatnak  vissza  a nyájhoz.  A  második  hasonlat  az
   elveszett pénzről szól. A háziasszony tudja, hogy ő veszítette el a  pénzt
   és  annak  meg  kell  lennie  valahol,  mégpedig  a  saját  házában.   Nem
   feltételezi, hogy ellopta valaki, nem  másokat akar felelőssé tenni  saját
   hibájáért, hanem tudja,  hogy mit kell  tennie. Amit ő  veszített el,  azt
   neki kell megkeresnie. A harmadik példa  pedig a tékozló fiúról szól,  aki
   egy jobb élet vágyával  a szívében elhagyja  a biztonságot nyújtó  családi
   otthont, de egy idő  múlva, saját tévedését  beismerve visszatér az  atyai
   házba. Jézus nem arról beszélt, hogy egy másik otthont keresett magának és
   valahol talált  volna olyan  otthonra, ahol  ugyanolyan szeretetet  kapott
   volna, mint abban  a házban,  ahonnan származott.  A tékozló  fiú a  saját
   otthonába tér  vissza,  a saját  apjához,  azokhoz, akikhez  tartozott,  s
   akiknek a szeretetét, még a bűnös évek során sem felejtette el.
   Mindhárom példabeszéd Isten irgalmáról tanít, aki megbocsát, keresi a tőle
   eltávolodottakat és visszafogadja a bűneiket megbánókat szeretetébe. Isten
   gyermekei vagyunk, akik néha  nagyszerűnek tűnő ötlettel elhagyjuk  Istent
   és azt  képzeljük, hogy  a boldogságot  nélküle is  megtaláljuk.  Istenhez
   ugyanazon  az  úton  kell  visszatérnünk,  amelyen  elhagytuk  őt.  S  bár
   ugyanazon az úton haladunk, egészen másnak tűnik ez az út a másik irányból
   és egészen más érzés van a szívünkben, mint amikor távoztunk. A visszaúton
   csak alázattal  és bűnbánattal  érdemes  mennünk, követve  az  irgalmasság
   virágait, amelyek mutatják az irányt a megbocsátó Isten felé.
   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél, a te
   szereteted erősebb a mi emberi vétkeinknél. A tőled tanult szeretet  vezet
   bennünket abban a törekvésben, hogy  békében éljünk veled, a mi  Atyánkkal
   és  békében  embertársainkkal.  A   te  irgalmas  jóságod  és   megbocsátó
   szereteted példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta
   szívvel megbocsátani.  Taníts  minket igazi  nagylelkűségre,  hogy  méltók
   legyünk arra,  hogy  visszafogadj  minket  szeretetedbe  és  gyermekeidnek
   nevezz minket!

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Barátunk!

   2016. szeptember 16-17-én  (péntek délutántól szombat  estig) a  budapesti
   Március 15.  téren Téged  is  vár a  Katolikus  Társadalmi Napok,  azaz  a
   KATTÁRS!  A   rendezvény  színes   programját   kerekasztal-beszélgetések,
   előadások,  koncertek,  játékok,  sport,  gyermekeknek  szánt   programok,
   kiállítások  és   konferenciák   alkotják.   Minden   program   ingyenesen
   látogatható.

   Szeptember 17-én,  szombat  délelőtt 10  órától  a Március  15.  téren,  a
   beszélgetősátorban előadást tart Horváth  István Sándor atya.  Előadásának
   címe: Olvasd, éld, hirdesd az evangéliumot!

   További infó: http://kattars.hu/hirlevel

   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160911.mp3