[Evangelium] 2016-09-10

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 10. – Szombat

   Egy alkalommal Jézus így  szólt tanítványaihoz: Nincs  jó fa, amely  rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa,  amely jó gyümölcsöt hoz. Minden  fát
   gyümölcséről lehet megismerni.  Nem szednek a  tövisbokorról fügét, sem  a
   tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
   hoz elő, a rossz  ember pedig a  rosszból rosszat hoz  elő. Hiszen a  szív
   bőségéből szól  a száj!  Miért mondjátok  nekem: „Uram,  Uram!” –  ha  nem
   teszitek, amit mondok?
   Megmondom  nektek,   kihez  hasonlít   az,  aki   hozzám  jön,   hallgatja
   tanításomat, és tettekre  is váltja: hasonlít  ahhoz a házépítő  emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot  sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult  a
   házra, de nem tudta  azt összedönteni, mert jó  alapra épült. Aki  viszont
   hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
   aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az  árvíz,
   háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
   Lk 6,43-49

   Elmélkedés:

   Jézus beszédeit olvasva  az evangéliumokban megállapíthatjuk,  hogy az  Úr
   kiváló tanító. Mondanivalóját  szemléletes példák segítségével  közvetíti,
   de amúgy  is  egyszerűen, érthetően  beszél.  Főként az  egyszerű  emberek
   gyűlnek össze körülötte nagy számban, mert Isten üzenetét meggyőzően tudja
   közvetíteni. Tévedés volna azonban  ez alapján azt  állítani, hogy ő  csak
   egy tanító. Ha megnézzük, hogy milyen viszonyban van az emberekkel,  akkor
   azt látjuk, hogy  ő szól  hozzájuk, tanítja  őket, a  nép pedig  hallgatja
   szavait. Ebből az „iskolás” kapcsolatból azonban ő maga is ki akar  lépni,
   mert a  hallgatásnál  többet vár  tőlük.  Azt szeretné,  ha  tanítását  az
   emberek  tettekre  váltanák.  Ki   szeretne  lépni  a  szavak   világából,
   pontosabban  azt  akarja,   hogy  a  hallgatóság   lépjen  ki  a   passzív
   figyelésből, az elméleti  tudnivaló szűkös keretéből  és váltsa  tettekre,
   valósítsa meg mindazt, amit tanít.
   A sziklára és a puszta  földre épített házról szóló példában  egyértelművé
   teszi, hogy  azokat  tekinti bölcsnek,  akik  tanítása szerint  élnek,  és
   balgák  azok,   akik  megelégszenek   a  hallgatással.   Miként  a   fákat
   gyümölcsükről lehet  megismerni,  ugyanúgy  a keresztény  ember  is  arról
   ismerhető fel, hogy a krisztusi tanítás a jócselekedetek gyümölcsét  termi
   benne. A végső ítéleten  nem hitigazságokat kell  majd sorolnunk, hanem  a
   cselekedeteinket fogja nézni Isten.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó Jézus, te  mindenkinek egyforma nagylelkűséggel  felajánlod szavadat  és
   tanításodat. Ahogy a  magvető nem tesz  különbséget a földre  vonatkozóan,
   hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
   gazdaghoz,  a  szegényhez,  a  bölcshöz,  a  tudatlanhoz,  a  buzgóhoz,  a
   lustához, a  bátorhoz és  a  gonoszhoz. Megkülönböztetés  nélkül  beszélsz
   mindenkihez.  Add,  Uram,  hogy  tanításodat  figyelemmel  hallgassam   és
   állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160910.mp3