[Evangelium] 2016-09-09

[Evangelium mindennap]

   2016. szeptember 9. – Péntek

   Jézus a  hegyi  beszédben  ezeket a  hasonlatokat  mondta  tanítványainak:
   „Vajon vezethet-e  vak  világtalant? Nem  esnek-e  bele mind  a  ketten  a
   gödörbe? Nem nagyobb  a tanítvány  mesterénél: Akkor  tökéletes az  ember,
   amikor már olyan, mint  a mestere. Miért látod  meg a szálkát  embertársad
   szemében, amikor  a magad  szemében a  gerendát sem  veszed észre?  Hogyan
   mondhatod embertársadnak:  Barátom, hadd  vegyem ki  szemedből a  szálkát,
   holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki  előbb
   a magad szeméből a gerendát, s  aztán törődj azzal, hogy kivedd a  szálkát
   embertársad szeméből.”
   Lk 6,39-42

   Elmélkedés:

   Jézus szemléletes  hasonlatot  mond  azzal  kapcsolatban,  hogy  az  ember
   könnyen észreveszi mások legkisebb hibáját is, miközben észre sem vesszük,
   hogy nekünk sokkal nagyobb bűneink vannak. Előszeretettel beszélünk  mások
   bűneiről, de nem szeretnénk,  ha a mi  vétkeink napvilágra kerülnének.  Mi
   tehát a helyes magatartás, ha a bűnnel, a másik emberben vagy  önmagunkban
   felfedezett bűnnel találkozunk?
   Először is azt szögezzük le, hogy ne keressük másokban a hibát, mert nincs
   jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. A második szabály  a
   következő: ha felebarátunk bűne tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk  felette,
   mert  egyedül  Istennek   van  joga  ahhoz,   hogy  megítélje  az   emberi
   cselekedeteket. Ne feledjük,  hogy soha nem  ismerhetjük teljesen a  másik
   ember élethelyzetét, körülményeit,  ezért hiányos  ismereteink miatt  csak
   téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Harmadik irányelvként hozzátehetjük
   ehhez: nem  feltétlenül  a mi  feladatunk  a másik  embert  figyelmeztetni
   bűnére, mert  nem  biztos, hogy  kellő  tapintattal tudjuk  ezt  megtenni.
   Hagyjunk időt a  bűnös ember számára,  hogy önmaga belássa  bűnét és  jobb
   útra térjen.
   Ha viszont önmagunkban fedezzük fel  a bűnt, legyünk nyugodtan  szigorúak.
   És ne késlekedjünk, hanem mielőbb szakítsunk bűnös múltunkkal. A javulást,
   a megtérést önmagunkon kezdjük!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus  Krisztus!  „Mit  mondotok, ki  vagyok?”  –  fordultál  egykor
   apostolaidhoz, s  ma tőlem  kérdezed ugyanezt.  Tanítványaidhoz  hasonlóan
   szívesen hallgatnék, mert  a személyes  kérdésre nehéz  személyes és  igaz
   választ adnom.  De  nem  hallgathatok,  mert  türelmesen  várod  válaszom,
   hitvallásom. Bátortalanul mondom ki: Uram, te vagy az életem! Vagy  inkább
   kérlek: Uram, te légy az életem! Élj bennem, és segíts, hogy a földi létet
   követően az örök életben  is veled legyek!  Segíts, hogy az  evangéliumhoz
   méltóan éljek!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160909.mp3