[Napi e-vangelium] 2016-10-23

[Evangélium365]

   2016. október 23. – Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben: Az  elbizakodottaknak, akik  magukat igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt  a példabeszédet  mondta: Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van.
   A vámos pedig távolabb  állt meg, és  a szemét sem  merte az égre  emelni,
   hanem a mellét verve  így szólt: Istenem,  légy irgalmas nekem,  bűnösnek.
   Mondom nektek,  hogy ez  megigazultan ment  haza, amaz  viszont nem.  Mert
   mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza  magát,
   azt felmagasztalják.
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Isten előtt
   Jézus példabeszédeivel  kapcsolatban  sokszor  mondjuk,  hogy  az  életből
   merítik témájukat, ezért olykor nem is képzeletbeli történetként  olvassuk
   őket, hanem  mint  valóságos  eseteket.  A mai  evangélium  is  egy  olyan
   példabeszédet tartalmaz a templomban  imádkozó farizeusról és a  vámosról,
   amely megtörténhetett a valóságban.
   A két szereplőnek már a külső magatartásában is megfigyelhető a különbség,
   a farizeus magabiztosan viselkedik  a templomban, a vámos  visszahúzódóbb,
   távolabb áll meg. A  farizeus olyannyira otthon  érzi magát a  templomban,
   hogy még arról  is megfeledkezik, hogy  ez valójában az  Isten otthona,  a
   vámos viszont a vendég bizonytalanságával tartózkodik a szent helyen, mert
   érzi, hogy itt nem ő, hanem az Isten a házigazda.
   Viselkedésük különbsége  természetesen  belső  különbözőségükből  ered.  A
   farizeus  öntelten  és   magabiztosan,  a   vámos  alázatosan,   szerényen
   imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten
   előtt, a vámos pedig beismeri,  megvallja bűnösségét. A vámos azzal  kezdi
   az Isten felé közeledést, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától
   és bűnös múltjától, mert  így akar új életet  kezdeni. A farizeus  viszont
   erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza  meg
   abban, hogy  Istenhez  fordulása kedves  legyen  s elfogadást  nyerjen.  A
   farizeus csak a múltjáról és  jelen állapotáról beszél, azzal  dicsekszik,
   amit  eddig  tett:  „nem  vagyok   olyan,  mint  a  többi  ember,   rabló,
   igazságtalan,  házasságtörő,  mint  ez   a  vámos  is.  Kétszer   böjtölök
   hetenként, és tizedet adok mindenből, amim  van.” Ő nem gondol arra,  hogy
   változnia kellene, mert tökéletesnek tartja önmagát.
   A tanulság világos számunkra: az önteltség, a túlzott magabiztosság és  az
   elbizakodottság helyett őszinte bűnbánattal és alázattal szabad Isten  elé
   állnom. Nem állíthatom magamról, hogy tökéletes és bűntelen vagyok,  hanem
   be kell látnom,  hogy van  miért bocsánatot kérnem.  A farizeusi  lelkület
   kialakulása és  megerősödése ellen  eredményes eszköznek  bizonyul a  napi
   lelkiismeretvizsgálat  és   a   rendszeresen  elvégzett   szentgyónás.   A
   vallásgyakorlat terén  nem érdemes  büszkélkednem,  mert Isten  ítéli  meg
   cselekedeteimet. Aki vallásos  cselekedeteit saját  érdemének tekinti,  az
   már elindult  a farizeusi  lelkület  útján. Bármit  is teszek,  azt  Isten
   kegyelmének kell tulajdonítanom.
   A példabeszéd emellett  az imádkozás  helyes módjára is  tanít minket.  Az
   imádkozás Jézus  életének  középpontjában  állt. Az  ima  révén  tökéletes
   egységben volt az  Atyával, s  ebből értette  meg az  Atya szándékait,  az
   embereket, akikhez  küldetése  szólt  és  a  világot,  amely  élettereként
   szolgált. Amikor  imáinkat Jézus  által terjesztjük  a mennyei  Atya  elé,
   akkor a szándék  vezet minket, hogy  az ő szemével  tekintsünk Istenre,  s
   ennek köszönhetően mi  is Atyánknak  lássuk őt. A  Krisztustól tanult  ima
   segít minket, hogy  embertársainkra, mint  testvéreinkre tekintsünk,  akik
   felé a  szeretet arcát  kell minden  élethelyzetben mutatnunk.  És az  ima
   segít minket abban, hogy e földi világban Isten országát építsük, miközben
   az égi haza felé törekszünk.
   Ha mindenben elégedett  vagyok önmagammal és  csak dicsekedni tudok  Isten
   előtt, akkor sosem fogom megtudni, ő hogyan értékeli életemet. Ha  viszont
   őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten meg tud ajándékozni a
   bűnbocsánattal és az üdvösséggel.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  irgalmas  Istenem!  Hozzád  fohászkodni,  helyesen  imádkozni  csak
   alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te  adod
   ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem,  és még az alázatot is  neked
   köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám  és
   megmutatod a hozzád  vezető utat.  Köszönöm, hogy a  szentmisében újra  és
   újra a veled való találkozás  lehetőségét adod. Köszönöm, hogy  bűnbánatot
   ébresztesz szívemben.  Adj  szívembe mindenkor  őszinte  bűnbánatot,  hogy
   irgalmad felemeljen!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161023.mp3