[Evangelium] 2016-10-16

[Evangelium mindennap]

   2016. október 16. – Évközi 29. vasárnap

   Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy
   bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a  városban
   egy özvegyasszony  is.  Ez  elment  hozzá,  és  kérte:  Szolgáltass  nekem
   igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán  mégis
   így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez  az
   özvegy annyira  terhemre van,  hogy igazságot  szolgáltatok neki,  mert  a
   végén még nekem jön és megver.
   Az Úr így szólt:  Hallottátok, hogy mit mond  az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
   eljön, talál-e hitet a földön?
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   Talál-e hitet?
   Az elmúlt két vasárnap  már elmélkedtünk a hitről,  a mai evangélium  záró
   részében szintén a  hit kerül  elő. Jézus a  következő kijelentést  teszi:
   „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
   Kissé cinikus válasz volna  részünkről, ha azt  mondanánk, ez attól  függ,
   mikor jön el.  Hiszen az emberiség  története folyamán egyes  korszakokban
   erősebben ragyog a kereszténység  fénye, míg más időszakokban  halványulni
   látszik. Hogyan viszonyul napjaink embere a hithez?
   Sokan azt tartják  bombabiztos igazságnak, aminek  van tudományos  alapja,
   ami tudományos módszerekkel bizonyítható. Tartalmazhat akármilyen üzenetet
   a Szentírás, mondhatnak akármit a  régmúlt idők szentjei, taníthat  bármit
   is az  Egyház, a  mai ember  hajlamos csak  azt elhinni,  amit a  tudomány
   bizonyított. A  tudományos  eredményeket nem  szabad  lekicsinyelnünk,  de
   bálványoznunk sem érdemes, hiszen  szinte minden tudományban vannak  olyan
   alapigazságok, alaptételek,  amelyek  nem  bizonyítottak,  mégis  mindenki
   elfogadja őket,  mert különben  annak a  tudományágnak a  rendszere  romba
   dőlne. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy az érzékelhető, a megtapasztalható
   világon kívül léteznek más valóságok is, amelyeknek a súlyát vagy  méretét
   nem lehet mérni.
   A hívő ember olykor  értetlenül áll azon tény  előtt, hogy Isten  időnként
   próbára teszi hitét. Nagyon jó példa erre az ószövetségből Ábrahám  esete.
   Egy napon Isten azt kéri tőle, hogy áldozza fel a fiát. A kérést Isten nem
   indokolja semmivel, nem  fűz hozzá magyarázatot,  csak egyszerűen  előadja
   kérését, s mint utólag kiderül, mindez csupán azért történik, hogy próbára
   tegye Ábrahám hitét. Nagyon érdekes, hogy Ábrahám meghallgatja a kérést és
   nem kér magyarázatot, nem kezd el alkudozni, nem tesz Istennek  ajánlatot,
   hogy esetleg valami mást áldozzon fel a fia helyett, hanem elindul,  viszi
   a fiát,  hogy  teljesítse azt,  amit  Isten  kér tőle.  Ő,  aki  valamivel
   korábban a legvégsőkig elment az  alkudozásban, amikor Szodoma és  Gomorra
   városát akarta  megmenteni,  most hallgat,  nem  mond semmit.  A  hit,  az
   Istenben való  hit  itt  a feltétlen  engedelmességben,  Isten  akaratának
   elfogadásában  mutatkozik  meg.   Az  utolsó   pillanatban  persze   Isten
   megállítja  őt,  megakadályozza,   hogy  megölje,   feláldozza  fiát,   és
   kinyilvánítja, hogy mindezzel csak Ábrahám hitét akarta próbára tenni.
   Ábrahámhoz hasonlóan mi  is jóságosnak, irgalmasnak  ismerjük meg  Istent,
   aki mindig  a szeretet  arcát mutatja  felénk. Isten  végtelenül  türelmes
   hozzánk, új  lehetőségeket  kapunk  tőle,  hogy  visszatérjünk  hozzá,  ha
   bűneink  miatt   eltávolodunk   tőle   és   megszakítjuk   a   vele   való
   szeretetközösséget. Amikor  pedig  életünkben beáll  valamilyen  fordulat,
   történik egy nem várt esemény, akkor elhomályosul előttünk Isten  jóságos,
   szerető arca,  és hitünk  alapja rendül  meg. Ez  a hit  próbája.  Mielőtt
   nagyon megrettennénk  tőle, gondoljunk  arra, hogy  Jézus is  átélte  ezt,
   mégpedig a  kereszten, a  halála  előtti pillanatokban.  Ezért  mondhatta:
   „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
   Ahogyan Jézus  számára a  sötétség órája  után felragyogott  a  feltámadás
   világossága, ugyanúgy mi is bízhatunk abban, hogy Isten képes mindent jóra
   fordítani. Ha  hiszünk  ebben  és hűségesek  leszünk  Istenhez,  akkor  az
   Emberfia fog találni hitet a földön.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Te arra bátorítottad  tanítványaidat és  buzdítasz
   minket is,  hogy szüntelenül  imádkozzunk. Szükségünk  van  bátorításodra,
   hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti
   kéréseinket, vagy nem  egészen úgy,  ahogyan mi  szerettük volna,  könnyen
   elbizonytalanodunk. Pedig  kitartóan  kell  imádkoznunk,  mindig  azzal  a
   bizalommal, hogy  Isten mindent  megad nekünk,  ami a  lelkünk  üdvösségét
   szolgálja. Segíts  minket  a  hit  próbatételei  idején,  hogy  szívünkben
   megőrizzük a jóságos Isten arcát!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161016.mp3