[Evangelium] 2016-10-17

[Evangelium mindennap]

   2016. október 17. – Hétfő

   Abban az időben,  amikor Jézus tanított,  valaki megszólalt a  sokaságból:
   „Mester, szólj testvéremnek,  hogy ossza  meg velem az  örökséget!” Ő  így
   válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek,  és
   elosszam  örökségteket?”  Majd  a   tömeghez  fordult:  „Vigyázzatok,   és
   őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való  bővelkedéstől
   függ az ember élete”.
   Példabeszédet is  mondott nekik:  „Egy gazdag  embernek a  földje  bőséges
   termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
   termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
   építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
   elégedetten mondom magamnak:  Ember, van elég  vagyonod, eltart sok  évig.
   Pihenj, egyél, igyál, és  élvezd az életet! Ám  az Isten így szólt  hozzá:
   Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz,  amit
   szereztél? Így jár az, aki  kincset gyűjt magának, ahelyett hogy  Istenben
   gazdagodnék!”
   Lk 12,13-21

   Elmélkedés:

   A becsületesen  végzett  munkával  az ember  önmaga  és  családja  számára
   biztosítja a megélhetést. A munka értéket  teremt és maga is érték,  amely
   nemesíti  az  ember  életét.  Könnyű   azonban  túlzásba  esni.  A   munka
   mennyiségével is és  azzal is,  hogy az embernek  mi a  célja a  munkával.
   Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre,
   folyton dolgozni  kell.” A  telhetetlenség is  fűti az  embert, aki  egyre
   többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget,  majd
   a gyermekeinek akar  házat építeni, utána  pedig azt érzi  kötelességének,
   hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében  pörgő
   emberek azt  gondolják,  majd  később  megállnak,  lesz  idejük  kipihenni
   magukat. Valójában akkor már késő lesz.
   Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag
   ember is. Jézus  esztelennek nevezi őt,  mert csak magára  gondol, csak  a
   jelenben él és nem gondol másokra,  nem gondol végső sorsára. Az  esztelen
   gazdag személyében  napjainkban is  sokan felismerik  vagy  felismerhetnék
   magukat. Aki átadja magát  az anyagi jólétnek  és önmagát hajszolja  annak
   érdekében, hogy minél  több dolgot  birtokolhasson, könnyen  megfeledkezik
   Istenről. Aki  az anyagi  javak bűvöletében  él, könnyen  megfeledkezik  a
   lelki dolgokról.  Aki  úgy  gondolja, hogy  az  evilági  kincsek  boldoggá
   teszik, az nem fog törekedni az örök életre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!  Taníts
   meg  engem  arra,  hogy  téged  érdemes  várnom,  s  a  veled  való  végső
   találkozást! Taníts meg  engem arra,  hogy ne  azonnali eredményt  várjak,
   hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161017.mp3