[Evangelium] 2016-10-14

[Evangelium mindennap]

   2016. október 14. – Péntek

   Egyszer olyan  nagy tömeg  gyűlt Jézus  köré, hogy  csaknem  agyontaposták
   egymást. Így  beszélt  akkor  tanítványaihoz:  „Óvakodjatok  a  farizeusok
   kovászától, vagyis  a  képmutatástól!  Nincs olyan  rejtett  dolog,  amely
   napfényre ne kerülne;  sem olyan titok,  amely ki ne  tudódnék. Amit  szűk
   körben bizalmasan mondtatok,  nyilvánosan elbeszélik, és  amit zárt  ajtók
   mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt  mondom
   nektek: ne  tartsatok azoktól,  akik  megölik a  testet, de  többre  nincs
   hatalmuk. Megmondom  nektek,  kitől  féljetek. Féljetek  attól,  akinek  –
   azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
   mondom: ettől féljetek! Nemde  öt veréb sem ér  többet, mint két  krajcár?
   Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
   minden hajszálát is.  Ne féljetek tehát!  Sokkal többet értek  ti, mint  a
   verebek.”
   Lk 12,1-7

   Elmélkedés:

   Az előzményekben  Jézus szemtől  szemben elmondta  a farizeusoknak  és  az
   írástudóknak, hogy miért tartja helytelennek vallásosságukat. A legnagyobb
   gond a képmutatással van, hiszen a látszatra törekszenek, de szívük  távol
   van Istentől.
   Ezt követően Jézus már nem nekik beszél, hanem a néphez intézi  tanítását.
   Szavainak lényege  így  foglalható  össze:  ne  kövessék  magatartásukban,
   életvitelükben a farizeusok képmutató viselkedését! A képmutatás kifejezés
   arra utal, hogy  valaki mások társaságában  vagy egy közösségben  szerepet
   játszik, másnak mutatja önmagát, mint  amilyen valójában. A farizeusok  az
   életszentség  látszatát  akarták   kelteni,  hogy   kivívják  az   emberek
   elismerését. A farizeusi  lelkületet Jézus  kovásznak, élesztőnek  nevezi.
   Miként a kovász átjárja a tésztát, amibe belekeverik, ugyanúgy a farizeusi
   magatartás átjárja a társadalom, a közösség életét. De amíg a tészta  vagy
   a kenyér  esetében a  kovásznak  jótékony hatása  van, addig  a  farizeusi
   lelkület megrontja a közösség életét és rossz hatással van annak tagjaira.
   A tanítás  további részében  Jézus  arról beszél,  hogy a  képmutatás  nem
   tarthat örökké, az emberi szándékok  előbb, utóbb napvilágra kerülnek.  Az
   emberi cselekedetek megítélése  természetesen nem a  mi feladatunk,  hanem
   Istené, aki igazságos és irgalmas bíró.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Földi életed  során mindig tudtad,  merre visznek lépteid,  s
   hová  vezet   az  út,   amelyen  elindultál.   Szavaiddal,   tanításoddal,
   igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az  Istenhez
   vezető utat. A te  életutad végső soron mindig  felfelé vitt, Atyád  felé,
   aki örökre magához  ölelt a  Golgota magaslatán  álló kereszten.  Jézusom,
   társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161014.mp3