[Evangelium] 2016-10-06

[Evangelium mindennap]

   2016. október 6. – Csütörtök

   Jézus  egy  alkalommal  így  beszélt  tanítványainak:  „Tegyük  fel,  hogy
   valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
   Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem,  s
   nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
   zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
   neked. Mondom nektek: Ha  nem is kelne fel,  hogy adjon neki  barátságból,
   erőszakossága miatt mégis  fölkel, és ad  neki annyit, amennyire  szüksége
   van.  Mondom  tehát  nektek:  Kérjetek  és  adnak  nektek,  keressetek  és
   találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér,  kap,
   aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
   apa, aki követ ad fiának, mikor az  kenyeret kér tőle? Vagy ha halat  kér,
   akkor hal helyett  tán kígyót  ad neki? Vagy  ha tojást  kér, akkor  talán
   skorpiót nyújt neki? Ha  tehát ti, bár gonoszak  vagytok, tudtok jót  adni
   gyermekeiteknek, mennyivel  inkább  adja  mennyei  Atyátok  a  Szentlelket
   azoknak, akik kérik tőle.”
   Lk 11,5-13

   Elmélkedés:

   A Miatyánk kezdetű  imával Jézus  arra bátorít  minket, hogy  kéréseinkkel
   bátran forduljunk  Istenhez, hiszen  ő gyermekeiként  tekint ránk.  A  mai
   evangélium  újabb   megerősítést   ad   azzal   kapcsolatban,   hogy   van
   létjogosultsága  a  kérő   imának.  Természetesen  nem   érdemes  abba   a
   szélsőségbe esnünk, hogy soha nem jut időnk Istent dicsőíteni, magasztalni
   és áldani,  és csupán  csak  akkor imádkozunk,  amikor azt  érezzük,  hogy
   valamire szükségünk  van Istentől.  Ha a  különféle imamódokban  erőteljes
   eltolódás mutatkozik a kérések irányába, akkor valójában Istent eszközként
   akarjuk felhasználni saját céljaink megvalósításához.
   Arra is ügyelnünk kell, hogy milyen lelkülettel kérünk. A kiinduló helyzet
   mindig az  legyen, hogy  Isten  jól tudja,  mire  van szükségünk  a  földi
   boldogsághoz s  az örök  boldogság  elnyeréséhez. Ne  akarjunk  okosabbak,
   bölcsebbek lenni Istennél, azt a látszatot keltve, hogy mi jobban  tudjuk,
   mi szolgál  lelkünk  javára. Lényeges  továbbá,  hogy azzal  a  bizalommal
   forduljunk kéréseinkkel Istenhez, hogy ő képes nekünk segíteni. Ugyanakkor
   fogadjuk el  azt, hogy  Isten  csak azokat  a kéréseinket  teljesíti,  ami
   lelkünk üdvösségére szolgál. Az imában  legyünk mindig türelmesek és  soha
   ne   követelőzzünk.   S   végezetül,   a   mai   evangéliumi   példabeszéd
   tanulságaként: legyünk kitartóak az imádkozásban!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te a  mi emberi közreműködésünkkel akarsz  csodákat
   tenni napjainkban, hogy jelenléted  és segítséged megtapasztalható  legyen
   minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük  azt
   az utat,  amelyet  te mutatsz  nekünk,  s  amelyen te  vezetsz  minket  az
   üdvösség felé!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161006.mp3