[Evangelium] 2016-05-29

[Evangelium mindennap]

   2016. május 29. – Vasárnap, Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

   Jézus egy magányos  helyre vonult  apostolaival. A nép  megtudta és  utána
   ment. Ő szívesen  fogadta őket,  és beszélt nekik  Isten országáról,  akik
   pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
   A nap már  hanyatlóban volt.  Odament hozzá  a tizenkettő:  „Bocsásd el  a
   népet –  figyelmeztették  –,  hogy a  környékbeli  falvakban  és  tanyákon
   szállást és  élelmet  keressenek  maguknak, mert  itt  elhagyatott  helyen
   vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és  két
   halunk van – mondták. – El  kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk  ennyi
   népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
   Akkor   meghagyta   tanítványainak:   „Telepítsétek   le   őket    ötvenes
   csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig  kezébe
   vette az öt  kenyeret és  a két  halat. Föltekintett  az égre,  megáldotta
   azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
   Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való  maradékot
   szedtek össze.
   Lk 9,11b-17

   Elmélkedés:

   Kimeríthetetlen forrás
   A mai  napon az  Oltáriszentségben valóságosan  jelenlévő Jézus  Krisztust
   ünnepeljük. E jelenlét  annak köszönhető, hogy  az Úr gondoskodott  arról,
   hogy mennybemenetele  után  továbbra  is itt  legyen  köztünk.  Az  utolsó
   vacsorán a  kenyeret az  ő testeként,  a  bort pedig  az ő  véreként  adta
   apostolainak,  és  megparancsolta  nekik,   hogy  halála  és   feltámadása
   emlékezetére ismételjék meg cselekedetét. Ezt a cselekedetét, felajánlását
   és áldozatát tesszük jelenvalóvá a szentmisében.
   Csodálatos titok  számunkra  Jézus megtestesülése.  Isten  látható  emberi
   testet vett magára,  emberré lett,  hogy egészen  közel kerüljön  hozzánk,
   emberekhez. De  még  ennél  is csodálatosabb,  hogy  Isten  megjelenik  az
   átváltoztatott kenyérben  és  borban,  hogy  kezünkbe  és  szívünkbe  adja
   önmagát. Újra  és újra  egészen  közel akar  jönni hozzánk,  hogy  bennünk
   éljen, és ez a találkozás a szentáldozásban valósul meg. Ekkor  találkozik
   Isten  vágya,  hogy  egyesüljön  az  emberrel  és  az  ember  vágya,  hogy
   egyesüljön az Istennel.  Ennél közelebb  már nem  kerülhet hozzánk  Isten,
   hiszen, ha a szentáldozásban magunkhoz  vesszük őt, akkor valóban  bennünk
   él.
   Az Oltáriszentség mai ünnepe sokak számára inkább a külsőségekről szól  és
   nagyon  sajnálatos,  ha  valaki  számára  csak  a  külsőségekről.   Nagyon
   dicséretes, amikor  a városok  és  falvak utcáin  díszes  virágszőnyegeket
   készítenek a  hívek,  akik  ilyen  módon  is  kifejezik  tiszteletüket  az
   Oltáriszentségben  jelenlévő  Krisztus   iránt.  Lelkes   öröm  tölti   el
   mindazokat, akik részt vesznek a látványos úrnapi körmeneten, amely  során
   hitünk titkát, az Oltáriszentségben köztünk  élő Krisztust mutatjuk meg  a
   világnak. Igazi tanúságtétel ez  arról, hogy az Úr  a mi életünk  forrása.
   Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy az Eucharisztia iránti
   legnagyobb  tisztelet  az,   ha  magunkhoz  vesszük   Krisztus  testét   a
   szentáldozásban. Éppen a szentáldozás mutatja azt, hogy a bensőséges lelki
   találkozás    mindenféle    külső    megnyilvánulásnál    fontosabb.    Az
   Oltáriszentségben Isten választ  ad arra az  emberi kérdésre, hogy  miként
   egyesülhetünk  vele.  Ha  Krisztus  testét  magunkhoz  vesszük,  Isten  él
   bennünk.
   A mai ünnep  evangéliuma a csodálatos  kenyérszaporítás eseményét  beszéli
   el. A  tanítványok azt  kérik Mesterüktől,  hogy küldje  haza a  nagyszámú
   népet, mert  a  pusztaságban  nincs  ennivalójuk  az  embereknek.  Ők  úgy
   gondolják, hogy ebben a helyzet nincs más megoldás, de nagyon is  emberien
   gondolkodnak. Jézus viszont tud más lehetőséget, hiszen bárhol is  jelenik
   meg az emberi tehetetlenség és ütközik leküzdhetetlennek látszó  határokba
   az emberi  cselekvésvágy, ott  Isten  új utakat  képes nyitni.  Az  isteni
   gondoskodás egy csoda révén olyan lehetőséget ad, amire az emberek nem  is
   gondolnak, nem is számítanak. Ennek köszönhetően mindenki bőséggel ehet  a
   Jézus által  megszaporított kenyérből.  Az  evangélista azt  is  fontosnak
   tartja megjegyezni, hogy miután mindenki jóllakott, még tizenkét  kosárnyi
   volt a maradék. Lám, ennyire nagylelkűen, bőkezűen adakozik Isten!
   Az  Oltáriszentség  esetében   szintén  megfigyelhetjük   ezt  az   isteni
   bőkezűséget. Isten úgy  adja nekünk önmagát  az átváltoztatott  kenyérben,
   hogy közben nem fogyatkozik  meg. Az Eucharisztia, az  élő kenyér az  élet
   kimeríthetetlen forrása számunkra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  a  kereszten  örökre  és  visszavonhatatlanul
   odaadtad  magadat  Istennek  és  nekünk.  Felajánlásod  értünk  bemutatott
   áldozat. Hittel valljuk,  hogy jelen vagy  az Oltáriszentségben, amely  az
   örök élet kenyere számunkra.  E titokzatos kenyér  a te áldozatodat  teszi
   jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent
   tested  által,  hogy  életünket  a  te  szolgálatodra  és  az   evangélium
   hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk
   szeretni  mindenkit,  ahogyan  te  szeretsz  minket.  A  te   áldozatodhoz
   odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160529.mp3