[Evangelium] 2016-05-11

[Evangelium mindennap]

   2016. május 11. – Szerda

   Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
   Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
   legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
   nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
   a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
   pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
   nekik tanításodat, de a  világ gyűlölte őket, mert  nem a világból  valók,
   amint én sem vagyok  a világból való.  Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el
   őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól. Hiszen  nem  a
   világból valók,  amint én  sem vagyok  a világból.  Szenteld meg  őket  az
   igazságban, mert  a  te tanításod  igazság.  Amint te  elküldtél  engem  a
   világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
   ők is megszentelődjenek az igazságban.
   Jn 17,11b-19

   Elmélkedés:

   Az utolsó vacsorán Jézus az Atyához imádkozott apostolaiért, ezt  olvassuk
   a mai  evangéliumban.  Az imában  az  apostolok úgy  szerepelnek,  mint  a
   közösség, az  Egyház képviselői.  Rájuk, mint  az Egyház  alapjaira  bízza
   Jézus művének folytatását, az  Isten országáról szóló örömhír  hirdetését,
   az emberek  üdvösségre  vezetését.  Az  Egyház  annak  köszönhetően  képes
   ellátni ezt a  szolgálatot évszázadokon és  évezredeken keresztül az  idők
   végezetéig, hogy  Jézus kinyilatkoztatta,  megmutatta az  Atyát,  feltárta
   előttünk az  Atya üdvözítő  szándékát és  közvetítette számunkra  az  Atya
   meghívását az üdvösségre, az örök életre. Jézustól tudjuk meg azt, hogy  a
   mennyei Atya szeretettel  fordul a világ  és az ember  felé, terve van  az
   emberrel, amelyet üdvözítő isteni tervnek nevezünk, valamint azt is,  hogy
   az Atya  az ő  Fiában, Jézusban  mutatja meg  számunkra az  utat,  amelyen
   eljuthatunk hozzá.
   Szintén Jézustól  tudjuk,  hogy  Isten gyermekeivé  fogad  minket,  aminek
   köszönhetően gyermeki  bizalommal fordulhatunk  hozzá minden  kérésünkkel,
   hiszen ő kész  bennünket segíteni,  és megad nekünk  mindent, ami  lelkünk
   üdvösségét szolgálja. Jézus az üdvösség egyedüli közvetítője, aki  elvezet
   minket  az  Atyához.  Bűnökkel  terhelt  életünk  nem  lehet  akadály   az
   üdvösségre jutásban, mert az Atya irgalmas és megbocsátó.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem,  hozzád
   tartozom, és  nem mondasz  le rólam.  Hálát adok,  hogy kegyelmed  halálom
   napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred  számon
   tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is  fordulok
   tőled, te akkor is rám  találsz. Nem akkor jössz,  ha várom, hanem ha  nem
   számítok  rá.  Csöndesen  átölelsz,  befogadsz  határtalan   szeretetedbe.
   Elhiszem, hogy a szemedben  nem létezik a rossz,  csak az örök  lehetőség,
   hogy  bennem  élve,  általam  kifejezd  magad.  Szólj  rajtam   keresztül,
   nyilvánulj meg bennem, hogy  többé már ne én  legyek a fontos, hanem  csak
   te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160511.mp3