[Evangelium] 2016-05-08

[Evangelium mindennap]

   2016. május 8. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
   búcsúzott el tőlük:
   „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
   támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
   megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
   elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.  Maradjatok a városban, míg  erő
   nem tölt el benneteket a magasságból.”
   Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
   őket.  Áldás  közben  eltávozott  tőlük,  és  fölemelkedett  az  égbe.  Ők
   leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
   ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
   Lk 24,46-53

   Elmélkedés:

   Az Úrnak szüksége van rám
   Egy Pápua Új-Guinea  szigetén szolgáló misszionáriust  meglátogat a  rendi
   elöljárója.  Érdeklődve   hallgatja   a   bennszülöttek   életéről   szóló
   beszámolókat és járja  végig a  kis falvak  egyszerű templomait.  Szívesen
   beszélget a helyiekkel. Nem a  messziről jött ember bölcsességével  akarja
   elkápráztatni a helyieket  és még  jótanácsokkal sem  igyekszik ellátni  a
   misszionáriust,  hanem  inkább  tanulni  akar,  tapasztalatokat   szeretne
   szerezni. Maga  is  meglepődik azon,  hogy  az egyszerű  emberek  mennyire
   fogékonyak a krisztusi igazságra, örömhírre, és mennyire önfeledten tudnak
   ünnepelni a szentmisén.  A látogatás során  a misszionárius atya  egyszerű
   lakását is megnézi. A szobát szinte uralja egy hatalmas kép egy szamárról.
   Mondja is az atyának: más misszionáriusok szobájában mindenhol  nagyméretű
   kereszteket találtam. Mit keres itt ez  a szamár? Az idős atya  mosolyogva
   válaszolja: én vagyok  a szamár, az  Úr szamara. Életem  során mindig  azt
   tapasztaltam, hogy  az  Úrnak  szüksége  van  rám  és  én  örömmel  álltam
   rendelkezésére.
   A misszionárius története Jézus jeruzsálemi bevonulását juttatja eszünkbe,
   és ő is erre  utalt, amikor püspökének  a szamárról beszélt.  Jeruzsálembe
   érkezése előtt Jézus arra kérte tanítványait, hogy menjenek be a  városba,
   ahol találnak  majd  egy  szamarat  és  azt  hozzák  el  neki.  Ha  valaki
   megkérdezi őket, hogy miért viszik  el a szamarat, akkor válaszolják  azt,
   hogy az Úrnak van rá szüksége.
   Krisztus missziós parancsát csak ezzel a lelkülettel lehet teljesíteni: az
   Úrnak  szüksége  van  rám,  miként  egykor  szüksége  volt  a  jeruzsálemi
   szamárra. Ezt  a lelkületet  alázat és  szolgálatkészség jellemzi.  Az  Úr
   parancsát olvassuk  a mai  ünnep evangéliumában,  amelyet  mennybemenetele
   előtt mondott tanítványainak:  „Az ő nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden
   népnek megtérést és  bűnbocsánatot kell hirdetni.”  Jézus befejezte  földi
   küldetését,  teljesítette  mindazt,  amire  az  Atya  kérte.   Engedelmes,
   mindhalálig engedelmes  szolgának bizonyult,  aki  ilyen módon  is  példát
   mutat minden  követőjének,  nekünk  is, hogy  milyen  lelkülettel  érdemes
   Istent szolgálnunk.  Soha nem  kereshetjük önmagunk  dicsőségét, hanem  az
   Egyház szándékának megfelelően kell tanúságot tennünk Isten  szeretetéről.
   Jézus nem csupán apostolait és egykori tanítványait kéri a tanúságtételre,
   hanem bennünket  is.  Jézus  felszólítása minden  keresztény  embert  arra
   indít, hogy elinduljunk  a másik  ember felé és  találkozzunk vele.  Isten
   szeretetét, a  megváltás  örömhírét visszük  nekik  és az  üdvösség  útját
   szeretnénk  megmutatni.  Mennyire   csodálatos,  hogy  Isten   munkatársai
   lehetünk ebben,  mert  ő megbízik  bennünk  és számít  ránk.  És  mennyire
   csodálatos az, hogy amikor találkozunk a másik emberrel, akkor benne magát
   Istent ismerhetjük fel!  A világ  felé elindulást és  az önmagunkból  való
   kilépést egyaránt jelenti  ez. Ha  önző módon magunkba  zárkózunk és  csak
   önmagunk világának  megvédésére  törekszünk, akkor  aligha  közvetíthetjük
   Isten szeretetét. A másik emberrel való szeretetteljes találkozás Istennel
   egyesít minket, mert  ahol megvalósul  a szeretet az  emberek között,  ott
   jelen van Isten.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!  Földi  küldetésedet  befejezvén  visszatértél  a
   mennybe, az  Atya  közösségébe,  s  ezzel  megmutattad,  hogy  hová  vársz
   bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a
   tanúságtételben. Várjuk  Szentlelked eljövetelét,  aki megtanít  bennünket
   arra, hogy  az  Egyház tagjaiként  az  evangélium örömhírét  terjesszük  a
   világban. E  küldetésünk  teljesítése  közben  sem  feledkezünk  el  végső
   célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160508.mp3