[Evangelium] 2016-05-05

[Evangelium mindennap]

   2016. május 5. – Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Még egy  kis idő és  már
   nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
   Atyához megyek.)”  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  „Mit  akar  mondani
   ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
   egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél.” Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
   akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
   egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
   engem? Bizony, bizony, mondom  nektek: Sírni fogtok  és jajgatni, a  világ
   pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
   Jn 16,16-20

   Elmélkedés:

   A  mai   evangéliumban   folytatódik   Jézus   utolsó   vacsorán   mondott
   búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és
   a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: „Szomorkodni  fogtok,
   de szomorúságtok örömre fordul.” Hogyan értsük ezt a kijelentést?
   Egyrészt arra gondolhatunk, hogy  az Úr kereszthalála szomorúságot  jelent
   az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr
   végső távozása  a  világból,  azaz  mennybemenetele  szintén  szomorúságot
   jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra.
   Láthatjuk tehát, hogy amikor valami  lezárul, befejeződik, akkor az  ember
   képes átadni önmagát  a csüggedésnek, a  szomorúságnak. Így vagyunk  ezzel
   akkor is, amikor Krisztus  küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka  talán
   sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre.
   Isten viszont új távlatokat nyit  számunkra, olyan dolgokat tesz,  amelyek
   emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő
   isteni szándék megértése  új kezdetet  jelent számunkra,  amely új  utakon
   örömmel indulunk el.  Az emberi szomorúságot  le kell vetnünk  és el  kell
   fogadnunk Isten  tervét, amely  sokszor  valóban titokzatos  és  kezdetben
   érthetetlen. Várjuk  lelkesen a  Szentlelket, aki  minden nap  új  örömmel
   ajándékoz meg bennünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, akarod a  kezemet, hogy ez  a nap a  rászoruló szegények és  betegek
   megsegítésével teljen?  Uram, neked  adom  ma a  kezemet. Uram,  akarod  a
   lábamat, hogy a  mai nap  azok látogatásával teljen,  akiknek barátra  van
   szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a
   mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát  szomjazzák?
   Uram, neked adom ma a hangomat. Uram,  akarod a szívemet, hogy ez a nap  a
   magányosok szeretetével múljon  el, mert  hiszen ők is  emberek? Uram,  ma
   neked adom a szívemet.
   Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160505.mp3