[Evangelium] 2016-03-27

[Evangelium mindennap]

   2016. március 27. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!”
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért  a sírhoz. Látta  mindezt és hitt.  Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   Másként látni
   Az első húsvéti beszámoló még nem a feltámadt Krisztusról, nem a vele való
   találkozásról, nem az ő látásáról vagy felismeréséről, hanem csak az  üres
   sírról szól. Mária Magdolna, Péter apostol és a „szeretett  tanítványként”
   megnevezett János apostol érkeznek a sírhoz  és látják, hogy a sír,  ahová
   az Urat temették, üres. Mindhárom szereplő cselekedetét és viszonyukat  az
   üres sírhoz, a  „látta” ige írja  le, ez  a szó fordul  elő legtöbbször  a
   rövid részletben.  Mária Magdolna  „látta, hogy  a követ  elmozdították  a
   sírtól.” A sírhoz előbb érkező  János „látta az otthagyott  gyolcsleplet.”
   Aztán megérkezik Péter,  aki szintén  „látta az otthagyott  lepleket és  a
   kendőt, amely  Jézus fejét  takarta.” Az  esemény leírását  János  apostol
   visszaemlékezése és hitvallása zárja: „Látta mindezt és hitt.”
   Bár mindhárman  látnak és  ugyanazt látják,  mégis különbözik  látásuk  és
   látásmódjuk, ez  egyértelműen  kiderül az  evangéliumból.  Mária  Magdolna
   látása kissé felületes. Megelégszik a külső tények látványával. Éppen hogy
   csak egy gyors  pillantást vet az  elmozdított kőre és  az üres sírra,  és
   azonnal elsiet onnan, indul Péterhez és a többi apostolhoz, hogy  megvigye
   a hírt.  Sok mindenről  nem tud  beszámolni, mert  nem nézett  alaposabban
   körül, ezért csak annyit mond, amit a néhány pillanat alatt látott.  Benne
   inkább kérdéseket ébresztett mindaz, amit látott.
   Péter apostol már  többet látott. Ő  már bemegy a  sírbarlangba és  jobban
   körülnéz.  Ő  nem  siet,  hanem  elidőzik  a  helyen.  Szemügyre  veszi  a
   tárgyakat. Látja a leplet, amibe Jézus holttestét takarták és azt a  másik
   kendőt, ami a fejét fedte. Megállapítja, hogy ez utóbbi külön volt a másik
   lepeltől és  össze volt  hajtva. Ezekből  az apró  dolgokból  egyértelműen
   kitűnik, hogy gondosan körülnézett.  Péter látása szemlélődő, a  látványra
   megoldást kereső. Ő eltűnődik, elgondolkodik a látottakon.
   János  látásmódja  különbözik  Mária  Magdolnáétól  és  Péterétől.  Amikor
   évtizedekkel később  leírja  evangéliumát  és  visszaemlékezik  a  húsvéti
   eseményekre, akkor már nem a tárgyak, nem a külső körülmények a lényegesek
   számára, és nem  a látható  dolgokat idézi  fel részletesen,  hanem azt  a
   hit-élményt, amit egykor kiváltott benne az üres sír látása. Ezt  foglalja
   így össze:  „Látta  mindezt  és  hitt.”  Ez  a  hit  látásmódja.  A  külső
   jelenségek mögé  néző  látásmód.  A jeleket  felismerő  látás.  Az  isteni
   szándékot felismerő látás.  A titokra, a  feltámadás titkára  következtető
   látás.
   E háromféle látásmód a hit útján való előrehaladást is szemlélteti.  Mária
   Magdolna, a többi asszony, az apostolok és Jézus más tanítványai mind  ezt
   az utat  járják.  Fokozatosan jutnak  előre  a hit  útján.  Idővel  kezdik
   megérteni, hogy miként értelmezzék a  jeleket, lassan összeáll fejükben  a
   teljes kép.  Idővel megtanulják  a hit  látásmódját, melynek  segítségével
   képesek  felismerni  a  Feltámadottat.  A  későbbi  húsvéti  beszámolókból
   kiderül, milyen nagy  az örömük,  amikor találkoznak  Jézussal és  látják,
   felismerik őt. Mi is a hit  útján járunk, tanuljuk a hit látásmódját.  Nem
   csak Jánostól, hanem Mária Magdolnától és Pétertől is tanulni  szeretnénk.
   És tanulunk az emmauszi tanítványoktól is, akiknek a kenyértörés  nyitotta
   fel a szemét. Tanuljunk meg másként, új módon látni!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Feltámadt Urunk!  Te húsvéti  jelenéseid során  megnyitottad az  apostolok
   lelki szemét, hogy megértsék az  Írásokat, és küldetést adtál nekik,  hogy
   hirdessék a  bűnbocsánatot. E  megvilágosodás, valamint  a tanúi  küldetés
   volt számukra az a  jel, amely bizonyítja,  hogy valóban veled,  feltámadt
   Mesterükkel  találkoztak.  Nekünk  is  azt   a  küldetést  adod,  hogy   a
   feltámadásod hirdetői legyünk a világban.  Segíts minket, hogy higgyük  és
   hirdessük: Krisztus legyőzte  a halált! Krisztus  él! Krisztus  feltámadt!
   Krisztus az irgalmas Atyához vezet minket!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160327.mp3