[Evangelium] 2016-03-26

[Evangelium mindennap]

   2016. március 26. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Amikor elmúlt a  szombat, Mária  Magdolna, Mária, Jakab  anyja és  Szalóme
   drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus  holttestét.
   A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
   mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk  elhengeríteni a követ a sír  bejárata
   elől?” De amikor  odanéztek, látták, hogy  a kő el  van hengerítve,  pedig
   igen nagy  volt. Bementek  a sírba,  és egy  fehér ruhába  öltözött  ifjút
   láttak, amint ott ült jobb  felől. Megrémültek, de az megszólította  őket:
   „Ne  féljetek!  Ti  a  keresztre  feszített  názáreti  Jézust   keresitek.
   Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
   és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
   meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
   Mk 16,1-7

   Elmélkedés:

   Isten érintése
   A világ és az ember teremtése minden korban foglalkoztatta az embereket és
   számos művészt megihletett  az évszázadok során.  Az élet értelmét  kereső
   emberek és az élet  eredetét kutató tudósok, hívők  és nem hívők  egyaránt
   elgondolkoznak a  teremtés titkán.  Nem  csak az  évmilliókban  számolható
   időbeli távolság  miatt  titok  a teremtés,  hanem  az  emberi  megismerés
   korlátai  miatt   is.   Emberi   értelmünkkel   nehéz   felfognunk   Isten
   cselekedeteit és szándékait. A teremtés, az élet keletkezésének és a világ
   létrejöttének gondolata megmozgatja elménket. A középkor egyik leghíresebb
   művésze, Michelangelo  Buonarroti  1508-ban  kapott  felkérést  II.  Gyula
   pápától a Sixtus-kápolna mennyezetének  kifestésére. A munka mintegy  négy
   évig tartott. A csodálatos freskók az üdvtörténet eseményeit örökítik meg,
   a teremtéstől  kezdve.  Az egyik  legismertebb  kép az  első  ember,  Ádám
   teremtését ábrázolja. A földön fekvő Ádám ujja majdnem összeér a  mennyből
   felé nyúló  Isten kezének  ujjával. A  korábbi idők  művészeti  alkotásain
   nincs hasonló ábrázolásmód, Michelangelo sajátos elképzelésének köszönhető
   az ember teremtésének ilyen bemutatása.
   Vajon  hogyan   ábrázolná   Michelangelo  a   feltámadást?   Ha   Krisztus
   feltámadását a halálból  újjáteremtésnek gondoljuk,  akkor bizonyára  úgy,
   hogy a sírban fekvő halott Jézust a mennyei Atya megérinti az ujjával.  Ez
   természetesen csak az  én képzeletem  szüleménye, de ez  a gondolat  talán
   segít minket  közelebb jutni  a feltámadás  titkához. Mert  a  feltámadás,
   Krisztus feltámasztása legalább akkora titok számunkra, mint a teremtés. A
   teremtéskor Isten adott  életet az  embernek és húsvétkor  Isten adott  új
   életet a Fiúistennek Jézus Krisztusnak. A feltámadás a test  újjáteremtése
   Isten részéről és ezen újjáalkotott  test újbóli egyesülése a  halhatatlan
   lélekkel. Igaz ez Jézus feltámasztására és a mi feltámadásunkra is,  amely
   szintén Isten cselekedete lesz, s amelyet hittel vallunk.
   A húsvéti  vigília  szertartása több  elemében  is az  újjáteremtésre,  az
   újjászületésre  utal.  A  sötétséget  megszüntető  világosság,  a  húsvéti
   gyertya alámerítése  a  vízbe,  majd kiemelése,  a  keresztségi  fogadalom
   megújítása vagy  egyes  helyeken  a  keresztség  kiszolgáltatása  mind  az
   újjászületést jelzik. A szertartás evangéliumában azokról az  asszonyokról
   olvasunk, akik húsvét hajnalán Jézus sírjához igyekeztek. Az elmúlt  napok
   eseményei talán csalódottá tették őket. De mintha már beletörődtek volna a
   megváltoztathatatlanba, Jézus halálába. Egy gondolat foglalkoztatja  őket:
   ki fogja a sírbarlangot elzáró követ elhengeríteni? Nem is gondolnak arra,
   hogy időközben  az események  új fordulatot  vettek. Nem  sejtették,  hogy
   Isten közbeavatkozása egészen új helyzetet teremtett. Az elhengerített  kő
   csodálkozást, az  üres  sír  megdöbbenést, a  fehér  ruhás  ifjú  (angyal)
   látványa félelmet ébresztett  bennük. Ámulva hallgatják  a híradást,  hogy
   hiába keresik  a  halott  Jézust,  mert ő  feltámadt  a  halálból.  Szinte
   értetlenül hallgatják, hogy milyen feladatra, tanúságtételre szólítja  fel
   őket az isteni küldött. Az öröm és a hit, a feltámadás öröme és hite  csak
   lassan járja  át szívüket,  értelmüket. Ők  elindulnak a  hit útján,  mert
   Isten megérintette őket.
   Vajon én észreveszem-e Isten  érintését? Elindulok-e a lelki  újjászületés
   útján.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti  hitünket, hogy van örök  élet
   és létezik  a mennyország,  ahová Isten  végtelen irgalmának  köszönhetően
   eljuthatunk. Feltámadásod  erősíti  bennünk  a  reményt,  hogy  a  mennybe
   juthatunk. Az  irgalmas mennyei  Atya  nem csak  új, feltámadt  testet  ad
   nekünk, hanem megajándékoz  a boldogsággal.  Az örök  boldogság pedig  azt
   jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk.  Feltámadásod
   számunkra és  minden  ember számára  megnyitja  az üdvösség  kapuját.  Élj
   bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadunk benned! Köszönjük,  hogy
   irgalmas vagy hozzánk.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160326.mp3