[Evangelium] 2016-03-25
Evangelium mindennap
evangelium at lista.hcbc.hu
2016. Már. 25., P, 01:00:01 CET
2016. március 25. – Nagypéntek
Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit
kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így
szólt: „Én vagyok.“ Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt
mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra
megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti
Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát
engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban
megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott
vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus
rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a
kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb,
ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban
őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő
azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és
melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.
Jézus ezt válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a
zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása
van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd
azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket
mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így
szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?”
Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
„Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A
főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,
megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ismét
tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” Azok azt felelték: „Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!” Pilátus ezt mondta:
„Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!” A
zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!” Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog
meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” Jézus így válaszolt:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus ezt
felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe.
Mit tettél?” Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból
való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.”
Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?” Jézus így felelt: „Te mondod,
hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy
tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a
szavamra!” Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus
újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok
benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét
kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből
koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután
eléje járultak, és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” És közben
arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: „Íme,
elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.” És
kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme,
az ember!” A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni
kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Pilátus azt mondta nekik:
„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok
benne!” De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény
szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!” Amikor Pilátus
meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra
megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem válaszolt neki
semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod,
hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy
elbocsássalak?” Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem,
ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe
adott, nagyobb a bűne.”
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.” E
szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe
ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti
készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a
királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!”
Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” A főpapok
azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért
az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott
keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez
volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A
zsidók királya vagyok”. Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam,
megírtam.”
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat,
s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a
tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!”
Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva
házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy
szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte
az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték
meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába.
Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és
az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot
ne törjetek benne!” És ami az Írás más helyén áll: Föltekintenek arra,
akit keresztülszúrtak.”
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus
testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött
Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy
száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel
együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a
helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új
sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók
készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 18,1 – 19,42
Elmélkedés:
Krisztus megváltó áldozata
Áldozat, áldozathozatal, felajánlás – minden vallásban megtalálható
lényeges elem. Az ember feláldozza a természetfeletti létezőnek azt, amije
van. A kezdetek idején az ember azt gondolta, hogy akkor tetszik Istennek
a felajánlás, ha az igazán értékeset és nem a silányat adja neki. Az
áldozati adományok elégetése annak teljes és visszavonhatatlan
felajánlását jelentette. Káin elutasított és Ábel elfogadott áldozata még
erről a szemléletről tanúskodik. A kezdetekben az ember úgy vélte, hogy a
túlvilági létezőnek a számára legértékesebbet, gyermekét is fel lehet
áldozni, de az igaz Isten hamar értésére adta az emberiségnek, hogy nem
kíván ilyen áldozatokat. Az ember idővel megértette, hogy a világon minden
Isten ajándéka és minden neki köszönhető. Ebben az értelemben csak azt
ajánlhatjuk fel Istennek, amit tőle kaptunk, tehát minden bizonnyal nem a
felajánlott adományok mennyisége vagy minősége számít, hanem a szívünk
szándéka. Idővel az ember azt is megtanulta, hogy az áldozatbemutatás az
Isten iránti tiszteletének a kifejezése, ezért bálványisteneknek nem
szabad áldozatokat bemutatnia.
A bibliai áldozatok és áldozatbemutatások sorából kiemelkedik Ábrahám
áldozata. Isten azzal tette próbára őt, hogy egyszülött fia, Izsák
feláldozását kérte tőle. Ábrahám késznek mutatkozott, de Isten az utolsó
pillanatban megakadályozta a fiú halálát. A keresztény igehirdetés
évszázadok óta párhuzamba állítja Ábrahám áldozatát a keresztáldozattal és
Izsákot Krisztus előképének tekinti. Ma nagypénteken, az Úr halálának
napján, hasonlítsuk össze e két áldozatot, de ne ragadjunk le annál az
egyszerű képnél, hogy miként Izsák a hátán vitte az áldozati tűzhöz
szükséges fát, ugyanúgy vitte Krisztus a hátán a keresztfát.
A bibliai áldozatok esetében – gondoljunk csak Káin, Ábel, Melkizedek,
Dávid király áldozatára – az ember azt ajánlja fel, amije van, amit
birtokol. Ábrahám áldozata Izsák esetében kissé más: ő kész feláldozni a
jövőjét. Feláldozni azt, ami lehetett volna. Jézus áldozata még ennél is
több, ő önmagát áldozza fel, ez a tökéletes áldozat. Már Ábrahám
áldozatában is megfigyelhető az engedelmesség. Bár nem érti Isten
akaratát, mégis kész arra, hogy megtegye azt, amit Isten kíván tőle. Jézus
szintén engedelmességből áldozta fel magát.
Mi az áldozathozatal indítéka? Talán arról van szó, hogy Ábrahám
beletörődött abba, hogy Isten elveszi gyermekét? Talán kényszerűen
elfogadta azt, hogy Isten nem teljesíti az ígéretét, hogy tudniillik
Izsáktól fognak majd utódai születni? Talán az emberi tehetetlenség
húzódik meg Ábrahám cselekedete mögött, mert az ember nem képes ellenállni
Isten végtelen erejének? Nem erről van szó, hanem Ábrahám mély hitéről.
Isten rendkívüli dolgot kért tőle azzal, hogy áldozza fel egyetlen fiát,
de ennek ellenére ő hitt abban, hogy Isten valahogyan mégis teljesíti
ígéretét. Ez a hit, szeretet és engedelmesség fejeződik ki abban, amikor a
kereszten az Atyának ajánlja lelkét. Izsák elszenvedi, hogy ő az áldozati
adomány. Megkötözött, kiszolgáltatott helyzetben van. Gyermekként nem
képes ellenállni apja erejének. Jézus önként vállalja a
kiszolgáltatottságot. Nem akar ellenállni az őt kényszerítő erőknek, az
emberi erőszakosságnak. Az áldozatot kérő Isten szándéka
kifürkészhetetlen, az ember számára felfoghatatlan. Ábrahám áldozatánál az
utolsó pillanatban jön a történet fordulata, Isten megakadályozza Izsák
halálát. A haláltól való szabadulás pillanata ez Izsák számára, Ábrahámnak
pedig a hit jutalmának pillanata. Jézus halálát nem akadályozza meg Isten,
hanem elfogadja azt, a harmadik napon a feltámadás hozza meg a váratlan
fordulatot. A halálból való visszatérés pillanata ez. Mindkét esetben egy
atya áldozatáról van szó. Ábrahámtól ezt kéri Isten: „Vedd egyetlen
fiadat, Izsákot, akit szeretsz.” A mennyei Atya az ő egyetlen és
egyszülött Fiát, Jézust áldozza fel, akit szeret.
Ábrahám esetében az isteni titokzatosság végül részben feloldódik, kiderül
Isten igazi szándéka. Jézus esetében a titokzatosság megmarad. Egy keveset
megértünk abból, hogy üdvösségünkért, megváltásunkért áldozta fel magát a
kereszten, de kérdések százai maradnak megválaszolatlanul és
megválaszolhatatlanul, és tulajdonképpen szinte teljesen értetlenül
szemléljük az Úr kereszthalálát. Ez a titokzatosság csak tovább nő a
feltámadás után. A feltámadásunkig várnunk kell, hogy e titokra fény
derüljön.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható és irgalmas Istenünk! Hisszük, hogy a világban mindennek
értelme van, még akkor is, ha akaratodat, rendelésedet, szándékaidat
emberi értelmünk nem képes azonnal megérteni. Krisztus Urunk
kereszthalálának is volt értelme, hiszen a megváltást, az üdvösséget és a
vele való kiengesztelődést szerezte meg minden ember számára. Meghajlunk a
kereszt előtt, meghajlunk a kereszt titka, a megváltás titka előtt.
Meghajlunk az engedelmesség titka előtt, amelyet Fiad, Jézus Krisztus
tanúsított. Meghajlunk a végsőkig elmenő, önfeláldozó szeretet titka
előtt. Segíts minket, hogy felfedezzük a kereszt helyét életünkben!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160325.mp3
________________________________
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Tanszercsomag 2016
Friss információk: 409 személy 1310 tanszercsomagot ajánlott fel eddig, az
igények száma pedig 1386. 846 csomagot már elküldtünk, a többi küldés
húsvét után várható. Hálás köszönet minden támogatásért!
A Tanszercsomag 2016. jótékonysági akcióval a gyermekek evangelizációjának
újszerű módját indítottuk. Célunk az, hogy a következő tanévben az 1.
osztályos gyermekek közül minél többen járjanak hittanra. A plébános vagy
a hitoktató részéről egy rövid bátorítás és egy ajándékba adott
tanszercsomag segítheti a szülőket, hogy az iskolai beíratáskor gyermekük
számára ne az erkölcstant, hanem a hittant válasszák. Az akció keretében a
gyermekek ingyen kapnak egy-egy tanszercsomagot, ami vallásos témájú
képekkel díszített, illetve evangéliumi idézettel feliratozott füzetboxot,
füzeteket, órarendet, füzetcímkéket, tollat, vonalzót és színesceruza
készletet tartalmaz.
Szeretettel kérem, támogassa Ön is a Tanszercsomag 2016. jótékonysági
akció keretében a gyermekek hitre nevelését! 1700 Ft adományból 1 gyermek
kaphat 1 csomagot, ez az összeg a szállítást is magában foglalja.
Plébániák vagy iskolák nevében a plébánosok, a hitoktatók vagy az
intézményvezetők igényelhetnek tanszercsomagot a rendelkezésre álló
(felajánlott) mennyiség mértékéig.
További részletek az akcióról, a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják
a csomagokat:
www.evangelium365.hu/list/projektek/4
Szent Márton evangelizációs ház
Korábban már beszámoltam nektek róla, hogy a tavasszal új lendülettel
folytatjuk a Szent Márton ház építését. Eltökélt szándékunk, hogy idén
ősszel befejezzük a munkákat. Eddig a költségek 70 %-át gyűjtöttük össze,
még 30 % hiányzik.
Az elmúlt hetekben elkészültek a válaszfalak, a villanyszerelés, a víz- és
csatornaszerelés, megtörtént a belső vakolás, és most készül a külső
szigetelés. Hamarosan érkeznek az ajtók és ablakok. Már nemcsak a tavasz
jeleit látom, hanem az épület is egyre jobban magára ölti egy ház
formáját, időnként pedig egészen látványos a napi munka eredménye, amikor
10-12 építőmunkás serénykedik rajta kívül és belül.
Szeretettel kérlek benneteket, az e-vangélium olvasóit, támogassátok az
evangelizációs ház létrejöttét, hogy időben befejezhessük az építkezést.
Tényleges segítséget jelent már egy négyzetméternyi festés ára (1400 Ft)
is, és aki mást szeretne támogatni, adakozhat egy lámpára (5-11 ezer Ft)
vagy akár egy radiátorra (15-40 ezer Ft). Minden támogatást hálásan
köszönünk!
További részletek és új képek:
www.szentmartonhaz.hu
Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2016. március 25.
Köszönjük, hogy Ön is támogatja munkánkat! E célokra szánt adományát a
következő módokon küldheti el: 1. Online adomány internetes fizetésre
alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház
2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo at gmail.com címen e-mailben.
Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
jelezze, hogy a Tanszercsomag 2016. akció vagy a Szent Márton ház
támogatásához kér csekket.
4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Tanszercsomag 2016 vagy Szent Márton ház
5. Cégek számára közcélú adományról igazolás kérhető a zalalovo at gmail.com
címen.
További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról