[Evangelium] 2016-03-14

[Evangelium mindennap]

   2016. március 14. – Hétfő

   Egy alkalommal Jézus  így beszélt a  templomban egybegyűlt zsidókhoz:  „Én
   vagyok a világ világossága.  Aki engem követ,  nem jár sötétségben,  hanem
   övé lesz az élet világossága.”
   A farizeusok erre azt  mondták: Te önmagadról tanúskodsz.  Tanúbizonyságod
   nem érvényes.”
   Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis  érvényes
   a tanúságtételem, mert tudom,  honnét jöttem és  hová megyek. Ti  ellenben
   nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek.  Én
   nem mondok  senkiről  ítéletet,  de  ha kijelentek  valamit,  igaz  az  én
   állításom, mert  nem vagyok  egyedül, hanem  én és  az Atya,  aki  küldött
   engem. Márpedig  a ti  törvényetek  azt írja,  hogy két  személy  együttes
   bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot  teszek tehát magamról én,  és
   bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
   Erre megkérdezték tőle: „Hol  a te Atyád?” Jézus  azt felelte: „Sem  engem
   nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
   Ezeket  mondta  Jézus  a   templomkincstár  mellett,  amikor  tanított   a
   templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 8,12-20

   Elmélkedés:

   Jézus ezt a kijelentést teszi önmagáról a mai evangéliumban: „Én vagyok  a
   világ világossága.” Nem  véletlenül kezd  el beszélni  a világosságról.  A
   korabeli leírások  szerint  a  jeruzsálemi templom  udvarában  négy  magas
   lámpatartó állt, amelyek magasabbak voltak a falaknál. A lámpákban  olajat
   égettek, s ennek fénye a város távolabbi pontjairól is jól látszott. A  mi
   Urunk kijelentése ezekre a lámpákra utal.  Ő azonban nem csak a  városnak,
   hanem az egész  világ számára akar  világosság lenni. Ő  azért jött,  hogy
   világosságát a világ minden részéről látni lehessen.
   Ez a hasonlat is jól illeszkedik János evangélista gondolatmenetébe, aki a
   Jézus ellen fordulók magatartását,  gondolkozását akarja megismertetni  az
   olvasókkal. A világosság és  a sötétség küzdelméről van  itt szó. Jézus  a
   mennyei Atya  küldötteként  meg  akar  világosítani  minden  embert,  hogy
   megismerjék az igaz Istent. Az  istenismeret fényét akarja meggyújtani  az
   emberi szívekben és a hit világosságára akar elvezetni mindenkit. Aki az ő
   világosságában él, az engedelmeskedik  Istennek. Isten szerinti élet  csak
   az általa hozott világosságban lehet. A  másik oldalon a tudatlanság és  a
   hitetlenség  homálya  áll.  A  gonosz  el  akarja  sötétíteni  az  emberek
   értelmét, hogy ne találják meg  az Isten felé vezető  utat. A bűn útjai  a
   sötétbe vezetnek, a bűnös a sötétségben botorkál.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindannyiunkban él félelem.  A kisgyermek  is sír az  éjszaka közepén,  ha
   felébred, és a sötétben nem lát semmit maga körül. Fél, mert egyedül  van,
   elveszett,   kiszolgáltatott.   Ösztönösen   egy   nevet   kiált,   akinek
   jelenlétében megnyugvást lel. A  félelem a reménytelenségből fakad.  Sötét
   és kilátástalan annak a félelme, aki nem Istennél remél oltalmat. Istenem,
   értük imádkozom most!  Add, hogy egyszer  egy kétségbeesett  pillanatukban
   rád ébredjenek. Hiszen senki sincs egyedül. Időnként talán nehezen  veszik
   észre jelenléted, de  szeretném, ha  megéreznék, hogy élsz.  Hogy a  léted
   szeretet  és  gondoskodás.   Bárcsak  tudnák,  hogy   mennyire  vágysz   a
   bizalmukra. Köszönöm, hogy én hittel fordulok hozzád kéréseimben.  Kérlek,
   tekints mindazokra, akik félnek, mert még nem találtak rád!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160314.mp3