[Evangelium] 2016-03-13

[Evangelium mindennap]

   2016. március 13. – Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az  időben:  Jézus  kiment  az Olajfák  hegyére.  Kora  reggel  újra
   megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
   tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
   asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
   „Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
   törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért
   kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
   ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
   fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  „Az vesse  rá az  első követ,  aki
   közületek bűn nélkül  van!” Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
   Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
   csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
   Jézus  fölegyenesedett  és  megszólította:  „Asszony,  hol  vannak,   akik
   vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” – felelte az  asszony.
   Erre Jézus  azt  mondta  neki: „Én  sem  ítéllek  el. Menj,  de  többé  ne
   vétkezzél!”
   Jn 8,1-11

   Elmélkedés:

   Az irgalom felemel
   A házasságtörő asszony  történetében csodálatosan  megnyilvánul az  isteni
   irgalmasság és megbocsátás. Ezt a szempontot figyelembe véve úgy  érezzük,
   hogy jobb helye volna Szent Lukács írásában, amely a négy evangélium közül
   elsősorban Jézus  példabeszédei  alapján  a  leggazdagabban  fejti  ki  az
   irgalmasság témáját.  János evangélista  gondolatmenetébe más  szempontból
   illeszkedik az esemény. Ő azt akarja bemutatni, hogyan formálódik idővel a
   Jézussal  szembeni  ellenállás.   Az  előzményekben  és   az  eset   utáni
   történésekben arról  van  szó, hogy  a  farizeusok és  az  írástudók  bele
   akarnak kötni  Jézus tanításába.  A viták  általában megmaradnak  elméleti
   szinten, a házasságtörő asszony esete azonban kivétel. A farizeusok és  az
   írástudók feltehettek volna  egy kérdést  azzal kapcsolatban,  hogy mi  az
   eljárás egy olyan  esetben, amikor valakit  hűtlenségen érnek. Ők  azonban
   továbbmennek,  odacipelnek  Jézus   lábaihoz  egy   asszonyt,  aki   ellen
   házasságtörés a vád, és ítéletet  várnak tőle. Az elméleti kérdés  azonnal
   gyakorlativá válik,  s Jézus  válasza nem  csupán elméleti  felelet  lesz,
   hanem  döntés  egy  ember  sorsáról,  életéről  vagy  haláláról.  „Te  mit
   mondasz?” – hangzik Jézus felé a kérdés.
   János evangélista  leszögezi,  hogy  a kérdezők  vádolni  akarják  Jézust.
   Ismerik, hogy Jézus mit tanít az Isten irgalmáról. Jól tudják, hogy  szóba
   áll a bűnösökkel, betér házukba, együtt  étkezik velük. És azt is  tudják,
   hogy egy tanítónak az ad tekintélyt, ha ő maga is megtartja a törvényeket,
   s nem csak  másokat buzdít azok  követésére. Ha Jézus  kimondja a  halálos
   ítéletet  az  asszonyra,  akkor  szembekerül  korábbi  kijelentéseivel  és
   magatartásával. Szépeket mond ugyan a megbocsátásról, de az adott  esetben
   szemrebbenés nélkül  képes  kimondani  valakire  a  halálos  ítéletet.  Ha
   viszont ellenzi az  asszony megbüntetését,  akkor semmibe  veszi a  mózesi
   törvényeket. Az ő szemszögükből a csapda tökéletes. Arra számítanak,  hogy
   akár egyiket,  akár a  másikat  válaszolja Jézus,  valamivel  mindenképpen
   vádolni tudják majd  őt. Arra  viszont nem számítanak,  hogy van  harmadik
   lehetőség. Az igazi bölcsesség szólal meg  Jézusból: „Az vesse rá az  első
   követ, aki közületek bűn nélkül van!” Ő tehát fordít a helyzeten, a vádlók
   tulajdonképpen maguk is vádlottakká válnak,  ez a felelet szembesíti  őket
   saját magukkal és bűneikkel. Jézus  bölcs válasza megmenti az asszonyt,  a
   korábbi vádlók távoznak.
   Az Irgalmasság Évében térjünk vissza egy gondolat erejéig a megbocsátásra.
   Jézus nem az asszony múltjára kíváncsi,  ezért nem faggatja őt és nem  vár
   tőle beismerést. Az asszony  pedig nem áll  neki mentegetőzni, nem  akarja
   titkolni bűnét és nincs  szándékában személyes felelősségét  kicsinyíteni.
   Mindkettőjük figyelme a múlt  helyett a jövőre  irányul. Jézus ezt  mondja
   neki: „Én  sem ítéllek  el. Menj,  de többé  ne vétkezzél!”  A bűnt  tehát
   helyteleníti, elítéli, de  az embert  nem akarja elítélni.  Ő azért  jött,
   hogy  megmentse  a  bűnösöket  és  megtérésre  indítsa  őket.  Az   isteni
   irgalmasság túllép  az  ember  bűnös  múltján és  elindítja  a  remény,  a
   megigazulás útján. Az  emberi ítélkezés a  porba alázza az  embert, de  az
   isteni irgalmasság felemel, talpra állít, lehetőséget ad egy új életre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Atyám, te irgalmas  szívvel hívsz  engem, hogy találkozzak  veled. Te  nem
   elítélsz, hanem  kiemelsz bűneimből  és elindítasz  egy új  úton. Be  kell
   ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket  ragadnék
   a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés
   elnyomja  szívemben   a  megbocsátás   lelkületét.  Te   feltétel   nélkül
   megbocsátasz mindenkinek, nekem  is. Ezt a  feltétel nélküli  megbocsátást
   szeretném  megtanulni,  s  gyakorolni  embertársaim  felé.  Segíts,   hogy
   szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160313.mp3