[Evangelium] 2016-07-30

[Evangelium mindennap]

   2016. július 30. – Szombat

   Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
   híreket, azt  mondta szolgáinak:  „Ez  Keresztelő János:  ő támadt  fel  a
   halálból, azért van ilyen csodatevő  ereje.” Heródes ugyanis annak  idején
   elfogatta Jánost, bilincsbe  verette és börtönbe  vetette Heródiás  miatt,
   aki fivérének,  Fülöpnek a  felesége volt.  János ugyanis  figyelmeztette:
   „Nem szabad  őt feleségül  venned!” Heródes  emiatt ki  akarta  végeztetni
   Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor  Heródesnek
   születésnapja volt, Heródiás  leánya a vendégek  előtt táncolt. Ez  nagyon
   megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér,  megadja
   neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem  egy
   tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a
   jelenlevő vendégek miatt megparancsolta,  hogy adják oda neki  (Keresztelő
   János fejét).  Erre  elküldvén  lefejeztette  Jánost  a  börtönben.  Fejét
   elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának.  Akkor
   János tanítványai  eljöttek, elvitték  a holttestet,  és eltemették.  Majd
   felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
   Mt 14,1-12

   Elmélkedés:

   A keresztény  igehirdetés  előszeretettel  állítja  párhuzamba  Keresztelő
   János és  Jézus életét,  illetve  halálát. A  mi szempontunkból  most  azt
   érdemes kiemelni, hogy mindketten a megtérésre való felszólítással kezdték
   meg küldetésüket. A bűnbánattartás, mint  az Istenhez való közeledés  jele
   és feltétele a  későbbiekben is jelentős  szerepet játszott  tanításukban.
   Keresztelő János eredményes munkáját az jelzi, hogy emberek tömegei mentek
   hozzá, hogy  a bűnbánat  jeleként megkeresztelkedjenek  nála. Jézus  pedig
   számos alkalommal kijelentette, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól és van
   hatalma a bűnök megbocsátására.
   Helyesnek tűnik az a megállapítás, hogy ha csak a bűnt ítélték volna el és
   nem beszéltek volna  az ember  felelősségéről, akkor  Jánost nem  fejezték
   volna le és Jézust nem feszítették volna keresztre. Napjainkban is divat a
   bűnről, mint az  embertől független tényezőről  beszélni, de téves  minden
   ilyen nézet. A bűnt  mindig az ember követi  el, aki felelős tettéért.  Ez
   nem a bűnös elítélését jelenti, hanem következetes felszólítás arra,  hogy
   az ember  felelős  minden  bűnös cselekedetéért  és  vállalni  kell  annak
   következményeit. Ugyanakkor  azt  az  üzenetet  is  közvetítenünk  kell  a
   bűnösök felé,  hogy  Isten  nem  büntetni  akarja  őket,  hanem  mindenkor
   irgalmas és  megbocsát.  A  bűntől való  megszabadulás  lehetőségét  Isten
   mindenkinek a szentgyónásban kínálja fel.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Ha  előítéletekkel vagy hitetlenséggel  közelednénk
   feléd, félreismernénk téged.  Te közülünk való  valóságos ember és  közénk
   jött  valóságos  Isten  vagy.  Emberként  élted  földi  életed,  emberként
   viselted el  a szenvedéseket  és a  halált, megmutatva,  hogy miként  kell
   emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket  az
   örök életre! Taníts  minket a hitre,  hogy hitetlenségünk ne  akadályozza,
   hogy közöttünk  is csodát  tegyél! Segíts  minket, hogy  az  evangéliumhoz
   méltóan éljünk!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160730.mp3