[Evangelium] 2016-07-31

[Evangelium mindennap]

   2016. július 31. – Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben  valaki odalépett  Jézushoz a  tömegből és  megszólította:
   Mester, mondd meg testvéremnek,  hogy ossza meg velem  az örökséget. De  ő
   elutasította: Ember,  ki  hatalmazott  fel  rá,  hogy  bírótok  legyek  és
   elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és  óvakodjatok
   minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
   élete.
   Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
   a földje.  Így  okoskodott magában:  Mit  tegyek? Nincs  hová  gyűjtsem  a
   termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
   építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
   elégedetten mondom  magamnak:  Ember,  van annyid,  hogy  sok  évig  elég!
   Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá:  Esztelen,
   még az éjjel visszakérik  tőled lelkedet. Amit  gyűjtöttél, kire marad?  -
   Így jár az,  aki vagyont  halmoz fel  magának ahelyett,  hogy az  Istenben
   gazdagodnék.
   Lk 12,13-21

   Elmélkedés:

   A jövőre gondolva
   Minden  földművelő,  mezőgazdaságból  élő  ember  azt  szeretné,  hogy  az
   történjen vele,  ami  az  evangéliumi  példabeszédben  szereplő  emberrel:
   bőséges termést  hozzon a  földje. Legalábbis  a történet  kezdetén  sokan
   szívesen azonosulnának  vele,  hiszen  amúgy is  gazdag,  vagyonos  ember,
   akinek ráadásul szerencséje van, ismét  gazdagabb lett a kiváló  termésnek
   köszönhetően. A  példázat  vége felé  már  kevésbé szeretnénk  a  helyében
   lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri
   őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon.
   Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A  bőséges
   termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell,  döntést
   kell hoznia,  hogy mit  tegyen  ebben a  számára is  váratlan  helyzetben.
   Mielőtt azonban bármit  tenne, elkezd gondolkodni,  de ezt a  gondolkdzást
   Jézus okoskodásnak nevezi.  Az esztelen gazdag  magában beszél,  önmagával
   beszéli meg, hogy  mi volna  a jó  megoldás. Láthatjuk,  hogy nincs  kihez
   fordulnia, nincs kitől  tanácsot kérnie. Talán  éppen növekvő  gazdagsága,
   szépen gyarapodó vagyona  miatt veszítette el  korábbi barátait. Mert  nem
   figyelt már az  emberekre és  emberi kapcsolataira,  hanem kizárólag  csak
   anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem  szerettei
   életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt.
   Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos  hibái vezettek, amelyet az  tetéz,
   hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem  kérdezi
   meg Istent, s ezt  úgy is mondhatnánk, hogy  nem imádkozik. Miként az  sem
   jutott eszébe,  hogy esetleg  hálát adjon  Istennek a  bőséges  termésért,
   ugyanúgy arra sem gondol,  hogy tanácsot, útmutatást  kérjen tőle. Ezen  a
   ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem  az
   a baj, hogy gazdag, hiszen  anyagi javaiból akár segíthetne,  támogathatna
   másokat. Azért  esztelen  ez  az  ember, mert  nem  vette  észre,  hogy  a
   gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől.  Lám,
   ide vezet a vagyon gyűjtése.
   Jézus példabeszédében nincs szó arról,  hogy mennyi idő alatt  gazdagodott
   meg, hány év alatt  sikerült eltávolodnia mindenkitől,  s arról sem,  hogy
   mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására  utaló
   kifejezés szerepel a történetben, de  ez nem a múltra  és nem is a  jövőre
   vonatkozik, hanem a jelenre: még  az éjjel visszakérik tőle lelkét.  Isten
   nem vár, nem  szán hosszabb  életet neki, nincsenek  további tervei  vele,
   hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével.
   A gazdag  ember  esztelensége,  ostobasága abban  is  megmutatkozik,  hogy
   szeretné a jövőjét  biztosítani. Mondhatnánk,  hogy előrelátó,  megfontolt
   ember, de  esetében nem  erről van  szó, mert  csak evilági  jövőjére,  az
   elkövetkezendő esztendőkre gondol  és nem végső  sorsára, nem a  túlvilági
   jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye
   Istennek.  Jövőnket  mi  sem   láthatjuk  előre.  Azt  viszont   kérhetjük
   imáinkban, hogy Isten velünk  legyen hátralévő napjainkban. Persze  szabad
   tervezgetni és álmokat  szövögetni, de közben  ne feledkezzünk meg  arról,
   hogy  az  idő  múlik,  egyre  kevesebb  időnk  van  arra,  hogy   Istenben
   gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus!  Az anyagi  javak gyűjtése helyett  te az  Istenben
   való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság,
   a szelídség,  a türelem,  a  megbocsátás, a  békességre való  törekvés,  a
   szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más
   lelki javak mind-mind olyan kincsek,  amelyek sosem mennek ki a  divatból,
   nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk
   ki, ha pazarlóan adjuk  őket másoknak. Segíts  minket, hogy felfedezzük  a
   lelki gazdagság értékét!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160731.mp3