[Evangelium] 2016-07-24

[Evangelium mindennap]

   2016. július 24. – Évközi 17. vasárnap

   Történt  egyszer,  hogy  Jézus  éppen  befejezte  imádságát:  Ekkor  egyik
   tanítványa arra  kérte: „Uram,  taníts meg  minket imádkozni,  mint  ahogy
   János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk:
   „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
   Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
   Jöjjön el a te országod.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
   Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
   minden ellenünk vétőnek.
   És ne vígy minket kísértésbe.”
   Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy  barátja,
   aki éjfélkor  bekopog hozzá,  és ezt  mondja: Barátom,  adj kölcsön  nekem
   három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
   az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
   ágyban vagyunk. Nem tudok  fölkelni, hogy adjak  neked. Mondom nektek:  Ha
   nem is kelne fel, hogy  adjon neki barátságból, erőszakossága miatt  mégis
   fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
   Mondom tehát nektek:  Kérjetek, és adnak  nektek, keressetek és  találtok,
   zörgessetek, és  ajtót nyitnak  nektek.  Mert mindaz,  aki kér,  kap,  aki
   keres, talál, és  aki zörget,  annak ajtót nyitnak.  Van-e köztetek  olyan
   apa, aki követ ad fiának, mikor az  kenyeret kér tőle? Vagy ha halat  kér,
   akkor hal helyett  tán kígyót  ad neki? Vagy  ha tojást  kér, akkor  talán
   skorpiót nyújt neki? Ha  tehát ti, bár gonoszak  vagytok, tudtok jót  adni
   gyermekeiteknek, mennyivel  inkább  adja  mennyei  Atyátok  a  Szentlelket
   azoknak, akik kérik tőle.”
   Lk 11,1-13

   Elmélkedés:

   Az ima tanít
   Az iskolai hittanórára előbb érkeztem, még csak most kezdődött a szünet, a
   gyerekek az udvaron játszottak. Mármint  ha játéknak lehet nevezni  egymás
   kergetését és földre taszítását. Komolyabb sérülése, baja persze  senkinek
   sincs, aki elesik,  hamar feláll,  de nekem  kegyetlennek és  erőszakosnak
   tűnik ez a játék.  Mit játszotok? – kérdem  tőlük. Háborúsdit! –  kiáltják
   egyszerre többen is,  s kezükkel puskát  formázva lövöldöztek egymásra.  A
   háború nem szép  dolog és  nem is  játék, –  mondom nekik  – sok  ártatlan
   gyermek veszti  életét a  háborúban. Játszatok  inkább békét!  Az  ötletre
   megállnak, csoportba verődnek, látom  rajtuk, hogy éppen megbeszélhetik  a
   játék szabályait és menetét,  de aztán hozzám jönnek  és az egyik  hangadó
   fiú előáll  a kéréssel:  Atya, hogyan  kell békét  játszani? Tanítson  meg
   miket rá!
   A gyermekek sok mindent nem tudnak,  s azt várják, hogy a felnőttek  újabb
   és újabb  dolgokat  tanítsanak meg  nekik.  A tanítási,  nevelési  feladat
   sokszor nem is tudatos a felnőttek  részéről, hanem a gyermekek lesik  el,
   sajátítják el a  különféle magatartásformákat és  viselkedési mintákat.  A
   tanítás ilyen módon a felnövekvő  emberek beavatása a felnőttek  világába.
   Ahhoz, hogy  valamit  megtanuljunk mesterekre,  tanítókra,  nevelőkre  van
   szükségünk, akik felelősséggel  végzik ezt a  feladatot. A mai  evangélium
   szerint Jézus tanítványai  azt kérik  Mesterüktől, hogy  tanítsa meg  őket
   imádkozni. Tudnak  ők  imádkozni,  de az  imádkozásnak  egy  új  szintjére
   szeretnének eljutni. Látják, hogy  Jézus mennyire bensőséges  kapcsolatban
   van az Atyával, és azt szeretnék, ha ők is ilyen módon tudnák megszólítani
   Istent. A gyermeki szavakban megfogalmazódó imától idővel el kell  jutnunk
   a hitbeli nagykorúság imájáig,  miközben mindvégig megőrizzük magunkban  a
   gyermeki  lelkületet  és  bizalmat.  A   kérésektől  el  kell  jutnunk   a
   hálaadásig. Saját mondanivalónk ismétlésétől el kell jutnunk a csendig,  a
   hallgatásig, Isten  meghallgatásáig.  A  szinte  követelőző  kérésektől  a
   bizalomig. Saját elképzeléseinktől  addig a megnyugvásig,  hogy Isten  jól
   tudja, mire van szükségünk.
   Mire jó az  imádkozás? Az ima  segít, hogy jobban  megismerjem önmagam  és
   jobban megismerjem Istent. Az ima felébreszti bennem a köszönet és a  hála
   érzését, mert rácsodálkozok arra, hogy az életben mindent Istentől  kapok.
   A helyesen végzett ima megérteti velem, hogy ne én legyek a fontos a magam
   számára, hanem  Isten  legyen az  első  az életemben.  Az  ima  ugyanakkor
   megérteti velem, hogy Isten számára én vagyok a fontos, az én végső sorsom
   és üdvösségem. A jól végzett ima bánatot ébreszt, valamint erősíti  bennem
   a reményt, hogy Isten irgalmas és megbocsát. Az ima nem félelemből  fakad,
   hanem Isten iránti  szeretetből és örömmel  tölt el. Az  ima, az  Istenhez
   való fordulás  emberi  cselekedet,  amely  méltóságot  ad  nekem,  mert  a
   végtelenül hatalmas Isten szóba áll velem, az ő kicsiny teremtményével. Az
   ima megtanít,  hogy  helyesen  értékeljem  helyemet  a  világban.  Az  ima
   megtanít  az  alázatra,  hogy  miután  minden  tőlem  telhetőt  megtettem,
   Istentől várjam  az  eredményt.  Az  ima  arra  nevel,  hogy  megbecsüljem
   istengyermeki méltóságomat és mindig úgy tekintsek Istenre, mint Atyámra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket,  egész
   életünket. Te szeretettel  fordulsz felénk és  gondoskodsz rólunk  életünk
   során. Örömmel  adunk  most  neked hálát  mindazért,  amit  tőled  kapunk.
   Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged.
   Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen
   fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat  és
   megbocsátó  jóságodat,  ezért   bizalommal  fohászkodunk  hozzád   bűneink
   bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160724.mp3