[Evangelium] 2016-01-30

[Evangelium mindennap]

   2016. január 30. – Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
   túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?” Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: „Hallgass el,  nyugodj
   meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?”  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: „Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?”
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A tengeri vihar lecsendesítésének  történetében feltűnő a különbség  Jézus
   és az apostolok magatartása között. A történet azzal kezdődik, hogy aznapi
   tanítását befejezvén  Jézus azt  kéri apostolaitól,  hogy evezzenek  át  a
   Genezáreti-tó túlsó partjára. Ő is tudja, hogy már este van és éjszaka nem
   ajánlatos a nyílt  vízen tartózkodni,  valószínűleg a  közeledő vihart  is
   látja, mindezek  miatt mégsem  aggódik,  hanem nyugodtan  és  határozottan
   rendelkezik. Az  apostolok  meglehetősen  sietősen  cselekszenek,  gyorsan
   elbocsátják a népet, aztán  azonnal el is  indulnak a bárkával.  Sietségük
   arra utal,  hogy még  a  vihar kezdete  előtt  szeretnének célba  érni  és
   egyáltalán nem  örülnek az  éjszakai evezésnek.  A vihar  kitörése  tovább
   fokozza nyugtalanságukat  és félelmüket.  Aggódva nézik,  hogy a  hatalmas
   hullámok a  bárkába  csapnak,  halálfélelem  keríti  őket  hatalmába.  Azt
   gondolják, hogy hajójuk mindjárt elsüllyed és mindannyian a vízbe vesznek.
   Ezzel szemben Jézus nyugodtan alszik, amikor pedig felébresztik, nem  kezd
   el aggódni,  hanem  azonnal  cselekszik, isteni  erejével  elcsendesíti  a
   háborgó tengert.
   Életünk legnehezebb  helyzeteiben  érdemes  arra  gondolnunk,  hogy  Isten
   velünk van,  velünk utazik.  Lehet,  hogy úgy  tűnik számunkra,  hogy  nem
   törődik gondjainkkal, de velünk van és bármikor kérhetjük segítségét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Méltatlan  vagyok  Uram,  hogy  megjelenj  nekem.  De  mégis  azt   kérem,
   kegyelmeddel erősíts meg ha félek, és mondd: „Ne félj!” Találjalak meg, ha
   kereslek. Jöjj  szembe  velem, mikor  feléd  megyek. Küldj  úgy,  mint  az
   apostolokat.  Adj  békességet,  amikor  zaklatott  vagyok.  Segíts,   hogy
   Péterrel szívből kimondjam: „Szeretlek téged!”
   Gyűrű Géza

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160130.mp3