[Evangelium] 2016-02-28

[Evangelium mindennap]

   2016. február 28. – Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
   De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan.”
   Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   Kinek a problémája?
   Az  első  keresztény  századok  egyházatyái  prédikációit  és  a  középkor
   szentjeinek írásait  átszövi  az  a gondolat,  hogy  az  ember  legnagyobb
   problémája a  bűn.  Elsősorban  nem  mások  bűneivel  foglalkoznak,  hanem
   személyes  tapasztalatukról  beszélnek,  bűnösnek  tartják  magukat  Isten
   előtt. Nagy  önismeret,  őszinteség  és alázat  kell  ahhoz,  hogy  valaki
   beismerje bűnösségét, és alázat szükséges  ahhoz is, hogy valaki ki  tudja
   mondani a bocsánatkérő szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt  az
   ember  legnagyobb  problémájának  nevezik,  akkor  nem  másokban   akarnak
   bűntudatot ébreszteni,  hanem önmagukban  tudatosítják a  bűnt és  magukat
   indítják bűnbánatra.
   Napjainkban sok emberből hiányzik a bűntudat. Egészen nyilvánvalóan  bűnös
   cselekedeteket sem  tartanak  bűnnek vagy  saját  bűneik miatt  is  inkább
   másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban, hogy legyen  bűntudatuk
   és problémát jelentsen számukra a bűn. Mi a szándékom e gondolatokkal? Nem
   bűntudatot akarok ébreszteni. Mert nem bűntudatot kell ébreszteni kívülről
   a másik emberben,  hanem őneki kell  eljutnia arra a  lelki szintre,  hogy
   érezze felelősségét  és tudatában  legyen  bűnösségének. És  ha  valakiben
   felébred a helyes bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten
   irgalmára! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás  lehetőségét
   Isten mindenkinek felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.
   Miért van az, hogy Isten ennyire irgalmas? Miért van az, hogy akárhányszor
   is megbántjuk őt  bűneinkkel, ő mindig  megbocsát? Miért ennyire  türelmes
   hozzánk? Talán  azért,  mert  a  bűn  Isten  problémája.  Isten  akkor  is
   problémának tekinti  az ember  bűnét, ha  az ember  nem tekinti  annak  és
   könnyedén átsiklik  felette. A  bűnbeeséstől, Ádám  és Éva  cselekedetétől
   kezdve Isten megoldást  keres a  bűn problémájára, mert  az elszakítja  őt
   legfontosabb teremtményétől, az embertől,  akit szeret. Törvényt ad,  hogy
   az ember tudja, mi a jó és a rossz, és segítse őt a bűnös és az igaz  élet
   útjának felismerésében. Időnként küldöttei által figyelmeztet, ha az ember
   letér az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldi Fiát,  aki
   önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerzi az ember számára  a
   megváltást, az Istennel való kiengesztelődést. Mennybemenetele után  pedig
   kiárad a Szentlélek a bűnök bocsánatára.  Bár a modern világban élő  ember
   sokszor irtózik a  bűntudattól és menekül  a személyes  felelősségvállalás
   elől, Isten továbbra is problémának tekinti a bűnt, az ember bűnét, az  én
   bűnömet.
   Az ember rossz cselekedeteit  az igaz és  szent Istenhez való  viszonyában
   nevezhetjük bűnnek.  Ha  nem ismerem  el  Isten létezését  vagy  semmilyen
   kapcsolatom nincs vele, akkor könnyedén  kimondom, hogy nem vagyok  bűnös,
   nincs bűnöm. Sokak hitetlenségének hátterében talán ez a gondolat  húzódik
   meg. Mások azért nem  akarják elismerni bűnösségüket,  mert nem ismerik  a
   bűntől való szabadulás lehetőségét, Isten végtelen irgalmát. Ahogyan a bűn
   csak az ember és Isten viszonylatában értelmezhető, úgyanúgy a bűntől való
   megszabadulás is: önmagunkat nem tudjuk  felmenteni a bűn alól, Isten  az,
   aki megbocsát,  azaz eltörli  azt. Jézus  figyelmeztetése kortársainak  és
   nekünk is szól: „Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan.”
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Súlyos teherként  nehezedik  ránk a  tudat,  hogy
   felelősek  vagyunk   tetteinkért,   és  bűneinkért   vállalnunk   kell   a
   következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni  ítélettől.
   Ugyanakkor  azt  is  tudjuk,  hogy  mennyei  Atyánk  irgalmas  és  kész  a
   megbocsátásra. Urunk, a te  tekintetedből nem elítélés, hanem  megbocsátás
   sugárzik. Bizalommal  sietek  feléd,  mert  nálad  rátalálok  az  irgalmas
   szeretetre. Hiszem,  hogy  irgalmad  nagyobb az  én  bűneimnél.  Irgalmazz
   nekem, Istenem!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160228.mp3