[Evangelium] 2016-02-29

[Evangelium mindennap]

   2016. február 29. – Hétfő

   A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
   hogy egy próféta sem  kedves a maga hazájában.  Igazán mondom nektek,  sok
   özvegy élt  Izraelben Illés  idejében,  amikor az  ég  három évre  és  hat
   hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De  közülük
   egyikhez sem  kapott  Illés  küldetést, csak  a  szidoni  Száreptában  élő
   özvegyasszonyhoz. Ugyanígy  Elizeus  próféta  korában is  sok  leprás  élt
   Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt  hallva,
   a zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek. Felugrottak,  kiűzték  Jézust  a
   városon kívülre, és fölvezették  arra a hegyre,  amelyen városuk épült,  a
   szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,24-30

   Elmélkedés:

   A  nagyböjti  időszakban  Jézus   halálának  és  feltámadásának   ünnepére
   készülünk. Azt próbáljuk  megérteni, hogyan vezettek  az események  odáig,
   hogy Jézust  keresztre  feszítsék.  Az események  hátterében  egyrészt  az
   isteni akaratot látjuk.  A mennyei  Atya azt  akarta, hogy  a Fiúisten  az
   önként vállalt  szenvedéssel és  önfeláldozásával  váltsa meg  a  világot.
   Emellett az  evangélisták  arra  törekszenek, hogy  bemutassák  az  emberi
   oldalt is. Nem  a hirtelen  népharag okozta ugyanis  Jézus vesztét,  hanem
   fokozatosan alakult  ki  az  ellenállás vele  szemben  a  vallási  vezetők
   részéről.
   Jézus názáreti fellépéséről olvasunk az  evangéliumban a mai napon,  amely
   eset azt tanúsítja, hogy  nem volt mindenhol  sikeres az Úr  tevékenysége.
   Abban a városban, ahol ifjúkorának éveit töltötte, szavai  megbotránkozást
   váltanak ki. Egy hívő zsidó ember  számára, aki a választott nép  tagjának
   tartotta magát, elképesztő gondolat  volt az, hogy  Isten nem csak  Izrael
   népét, hanem más nemzeteket is meghív az üdvösségre és jóságát másoknak is
   megmutatja. Jézus  éppen ilyen  példákat említ  beszédében az  ószövetségi
   időkből. Illés próféta korában  a nagy éhínség  idején egy pogány  asszony
   megélhetéséről gondoskodott Isten, Elizeus idején pedig egy szíriai,  azaz
   szintén pogány  emberrel  tett  Isten csodát,  gyógyította  ki  őt  leprás
   betegségéből.
   Jézus azt tanítja, hogy Isten  nem egyetlen népnek, hanem minden  embernek
   felkínálja az üdvösséget.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél  és
   mindennél jobban szeresselek!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160229.mp3