[Evangelium] 2016-02-07

[Evangelium mindennap]

   2016. február 7. – Évközi 5. vasárnap

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
   Amikor befejezte  a tanítást,  így  szólt Simonhoz:  „Evezz a  mélyre,  és
   vessétek ki a hálótokat  halfogásra.” „Mester –  válaszolta Simon –  egész
   éjszaka fáradoztunk, s  nem fogtunk  semmit, de  a te  szavadra kivetem  a
   hálót.” Meg is  tette, s  annyi halat  fogtak, hogy  szakadozni kezdett  a
   háló.  Intettek  a  másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és
   segítsenek. Azok odamentek, és  úgy megtöltötték mind  a két bárkát,  hogy
   majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt:
   „Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok.”  A szerencsés  halfogás
   láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
   és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött
   Simonba:  „Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel.”  Erre  partra  vonták
   hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   Kivetem a hálót
   Ernest Hemingway, az 1954-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett  regényíró
   azzal kezdi Az  öreg halász  és a  tenger című  művét, hogy  a halász  már
   nyolvannégy napja nem fogott semmit.  Kezdetben, negyven napig egy fiú  is
   vele járt halászni, de  szülei megbélyegezték a halászt,  szerencsétlennek
   nevezték, ezért nem mehetett többé vele.  A fiú sajnálta az öreget,  ezért
   esténként lejárt hozzá  a partra,  segített neki  megfoltozni a  vitorlát,
   amely a  hajó  árbocára csavarodva  olyan  volt, mint  az  örökös  vereség
   lobogója. Egy napon aztán az öreg halásznak szerencséje van, hatalmas  hal
   akad a horgára. A  cápák azonban megtámadják,  megeszik a halat,  amelynek
   csak  a  csontvázát  tudja  napokkal  később  partra  vinni.  A  regény  a
   küzdelemről szól.  Küzdelem  a tengerrel,  a  hallal, a  ragadozókkal,  az
   időjárással, a  természet erőivel.  Az  ember küzdelme  önmagával,  önmaga
   emberségével. A történet végére  a fiú újra  csatlakozik az öreghez,  mert
   abban bízik, hogy majd ő fog szerencsét hozni neki.
   A mai evangéliumban szereplő Péter  apostol ugyan nem nyolcvannégy,  hanem
   csak egy  napig nem  fogott semmit,  de  már ezt  is kudarcként  élte  meg
   társaival  együtt.   Mesterségéhez  jól   értett,   az  évek   során   sok
   tapasztalatot szerzett,  tudta jól,  hogy mikor  és hol  tud  eredményesen
   halászni. Ezen a  bizonyos napon talán  ő maga sem  értette, hogy  munkája
   miért volt sikertelen.  Mindenesetre nem aggódott,  jogosan remélte,  hogy
   majd a  következő  napon nagyobb  szerencséje  lesz. Aznapra  befejezte  a
   munkát, és a többiekkel együtt mosták hálóikat. Ma már nem lesz szükség  a
   bárkára, nyugodtan  használhatja Jézus,  ha onnan  szívesebben tanítja  az
   embereket. Úgy  tűnik, hogy  Jézus kérése  váratlanul éri  őt. Talán  arra
   gondolhatott, hogy a tanításhoz  biztosan ért a  Mester, de a  halászathoz
   kevésbé. Mégsem utasítja vissza a kérést, hanem készséggel teljesíti  azt.
   Utalást tesz ugyan arra,  hogy egész éjszaka  dolgoztak, de mégsem  tartja
   reménytelennek az ötletet. Készségét, engedelmességét és beleegyezését így
   fejezi ki:  „de a  te  szavadra kivetem  a hálót.”  Engedelmességét  Jézus
   csodával jutalmazza, annyi  halat fognak,  amennyit korábban  még soha.  A
   csoda láttán megvallja bűnösségét, majd  pedig új feladatot kap  Jézustól,
   aki ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel.”
   Az Egyház az  emberhalászat csodálatos feladatát  végzi évszázadok óta  és
   ezt fogja  tenni a  világ  végezetéig. Az  apostolok  mai utódai  azzal  a
   meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket erre és Isten
   munkatársai. Nem fogságba akarják vetni az embereket hanem elvezetni  őket
   arra az igazi szabadságra, amelyet Isten adhat mindenkinek. Isten hálójába
   kerülni azt jelenti,  hogy Isten  országához tartozunk.  Azok az  emberek,
   akik elfogadják,  hogy az  emberhalászok titokzatos  hálója kifogja  őket,
   döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas
   Isten az ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és
   az örök boldogságot  adja nekünk. Az  emberhalászat tanúságtételt  jelent.
   Törekedjünk arra,  hogy keresztény  életünk jel  legyen mindazoknak,  akik
   keresik az irgalmas és üdvözítő Istent.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter  apostolt és halásztársait követésedre  és
   emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit  jelent
   új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan  erővel ragadta meg őket a  te
   hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem rögtön indultak és
   tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten Fiát, akinek  odaadhatják
   életüket, s  akit  érdemes  szolgálniuk.  Segíts  minket,  akiket  szintén
   meghívsz követésedre  és szolgálatodra,  hogy  mi is  készséggel  fogadjuk
   hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160207.mp3