[Evangelium] 2016-02-03

[Evangelium mindennap]

   2016. február 3. – Szerda

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   „Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: „Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában.” Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   Az evangéliumokban  a csodálkozás,  az  álmélkodás, a  meglepődés  gyakran
   előfordul mint az emberek  reakciója. Három területen, Jézus  személyével,
   tanításával és csodáival kapcsolatban jelentkezik főként. Pozitív  reakció
   ez a nép részéről. Elcsodálkoznak  Jézus emberfeletti hatalmán és  erején,
   de örülnek annak, hogy találkozhatnak vele. Ámulattal hallgatják  szavait,
   és ez tanításának  elfogadását jelenti a  részükről. Meglepődve  szemlélik
   csodáit, ugyanakkor ez a meglepődés örvendezést vált ki bennük, mert ki ne
   örvendezne annak, ha az Úr csodáinak köszönhetően számos beteg meggyógyul.
   A mai evangéliumban  arról olvasunk, hogy  Jézus Názáretbe érkezik,  tehát
   abba  a  városba,   ahol  felnevelkedett.   A  szombati   istentiszteleten
   megragadja  az   alkalmat,   hogy  beszéljen,   tanítson.   A   jelenlévők
   csodálkoznak és  csodálkozásukat kérdések  formájában fejezik  ki.  Honnét
   vette  ezt?  -  hangzik  az  első  kérdés,  azaz  honnan  származik  Jézus
   személyiségének varázsa? A következő két kijelentés arra vonatkozik,  hogy
   honnan van Jézus bölcsessége, amely megnyilvánul tanításában és honnan van
   csodatévő ereje? Amíg a  nép esetében a  csodálkozás elfogadást jelent,  a
   názáretiek esetében éppen  az ellenkezőjéről van  szó. Az ő  csodálkozásuk
   elutasítást, értetlenséget és hitetlenséget jelent.
   Az elfogadás és az  elutasítás, a hit és  a hitetlenség útja áll  mindazok
   előtt, akik Jézussal találkoznak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram Istenem,  gyarapítsd,  sokasítsd Egyházadat,  és  egyesíts  mindenkit
   egységben! Tedd, hogy a  nép feddhetetlenül éljen,  egyetértő legyen a  te
   igaz hitedben és  annak helyes megvallásában!  Sugalld szívükbe  tanításod
   szavát!  Mert   a  te   ajándékod,  hogy   elfogadtál  minket   Krisztusod
   evangéliumának hirdetésére,  és arra  késztettél,  hogy jó,  neked  kedves
   cselekedeteket vigyünk  végbe.  Akiket  nekem adtál,  azokat  most  átadom
   neked, mint tieidet: kormányozd őket  erős jobboddal, rejtsd el  szárnyaid
   árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék nevedet, az Atyáét, a
   Fiúét és a Szentlélekét.
   Szent Metód imája

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160203.mp3