[Napi e-vangelium] 2016-12-24

[Evangélium365]

   2016. december 24. – Szombat

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje.
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   Keresztelő János születésének elbeszélését az apja, Zakariás  hálaénekével
   zárja Lukács  evangélista, ahogyan  erről  a mai  evangéliumban  olvasunk.
   Zakariás imádsága összefoglalja az isteni ígéretet, miszerint eljön majd a
   megváltó,  a  megváltó  jöveteléről  szóló  prófétai  jövendöléseket,   az
   ószövetségi  idők  nemzedékeinek  várakozását.   Az  ima  fő  motívuma   a
   szabadítás. Isten  győzedelmeskedik mindazok  felett, akik  ellenszegülnek
   akaratának, megtagadják  a neki  való  engedelmességet és  semmibe  veszik
   üdvözítő tervét. Az  emberi gőg, a  gyűlölet, az erőszak  nem győzheti  le
   Istent.  Látszólag  az  ember  egy  ideig  azt  tehet,  amit  csak   akar,
   elképzeléseinek és nagyravágyásának semmi nem szabhat határt, de az isteni
   közbelépés a  történelem rendjébe  nem marad  el, Isten  helyreállítja  az
   igazságosságnak, a  szeretetnek  és  a  megbocsátásnak  a  rendjét.  Ez  a
   közbelépés a  megváltó  eljövetelével  valósul meg,  akit  Zakariás  imája
   „felkelő napnak” nevez.  Jézus Krisztus  a Megváltó,  a világ  világossága
   fényt hoz az emberiség életébe, a bűn sötétségében lakók életébe.
   Jézus  által  szabadulhatunk  meg  félelmeinktől,  a  fenyegetésektől,  az
   üldözésektől. Ő hozza el számunkra a megváltásnak, az örömnek és a békének
   azt a korszakát,  amelyben hitünk  szerint élhetünk  és hitünket  szabadon
   megvallhatjuk. Várjuk örömmel jövetelét!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus, te  földi életed  során mindig érezhetted  Atyád, a  mennyei
   Atya ölelését.  Szenvedésedben  és halálodban  is  ő ölelt  át  téged.  Mi
   könnyen megfeledkezünk  arról, hogy  születéseddel  az Atya  magához  ölel
   minden embert.  Engedd, hogy  mindannyian karácsonykor  és életünk  minden
   napján érezzük  Istenünk  ölelését  és szeretetét.  Jézusunk,  taníts  meg
   minket arra,  hogy  mindig  ezt  az  isteni  szeretet  utánozzuk,  és  úgy
   szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az  Atya
   szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161224.mp3