[Napi e-vangelium] 2016-12-25

[Evangélium365]

   2016. december 25. – Urunk születése – Karácsony

   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve.” Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés:

   Vedd el,  ami az  enyém, és  add nekem,  ami a  tiéd! Szent  Jeromos,  aki
   elsőként fordította az akkori köznyelvre, a latinra a Szentírást, sok éven
   át élt remeteként abban  a betlehemi barlangban,  ahol Jézus született.  A
   legenda  szerint  egy  karácsonyi  éjszaka  imádság  közben  azt  kérdezte
   Jézustól, hogy emberként miként tudná viszonozni azt, hogy Isten  vállalta
   a nagy egyszerűséget, amikor megszületett. Kérdésére a következő  szavakat
   hallotta: „Énekelj Istennek e szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek!”
   Erre nem  is  kellett  volna  bíztatni  őt,  hiszen  szíve  nagy  örömével
   szüntelenül  ismételgette  az  angyalok  énekét,  akik  azon  a   bizonyos
   éjszakán, a  Megváltó  születése  napján  így  énekeltek  a  pásztoroknak:
   Dicsőség  a  magasságban  Istennek,  és  békesség  a  földön  a  jóakaratú
   embereknek! Szent Jeromos azonban kevésnek találta ezt, ezért felajánlotta
   összes pénzét Istennek, de erre azt a választ kapta, hogy vagyonát  inkább
   adja a szegényeknek. Jeromos megígérte, hogy teljesíti a kérést, de tovább
   erősködött, mert mindenképpen  adni szeretett volna  valamit Istennek  is.
   Úgy érezte, ha nem adhat semmit,  akkor belehal a szenvedésbe. Erre azt  a
   választ kapta,  hogy akkor  a bűneit  adja oda.  Ekkor Szent  Jeromos  így
   fejezte be imádságát: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add  nekem,
   ami a tiéd!”
   A szeretet ünnepén lehet nagy  felajánlásokat tenni, de ha önmagunkat  nem
   akarjuk felajánlani Istennek, akkor  semmit sem adtunk. Karácsonykor  szép
   és értékes ajándékokat kaphatunk szeretteinktől, de ha Istent, aki önmagát
   akarja nekünk  ajándékozni, nem  fogadjuk a  szívünkbe, akkor  semmit  sem
   kaptunk. Karácsonykor megfogalmazhatunk csodaszép imákat, amelyekben hálát
   adunk Istennek  a megváltásért  és  a Megváltó  eljöveteléért, de  ha  nem
   vagyunk készek arra a csodálatos változásra, amely emberségünket  Istennek
   tetszővé alakítja, akkor hiábavaló  szavakat mondunk csupán. Tanuljuk  meg
   tehát Szent Jeromos rövid imáját és mondogassuk gyakran ezekben az  ünnepi
   napokban: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!”
   Istennek nem drága  ajándékokra vagy nagy  ígéretekre van szüksége,  hanem
   szívünk  megtérésére.  Adjuk  tehát  neki  bűneinket,  valljuk  meg,  hogy
   engedetlenek voltunk, hogy ő megtisztítsa szívünket, eltörölje  bűneinket.
   Szent Jeromos szavait utánozva így  imádkozhatunk: Kisded Jézus! Vedd  el,
   ami az enyém, vedd el, töröld el bűneimet és add nekem, ami a tiéd, azaz a
   lelki tisztaságot és  az életszentséget!  Az ünnep előtti  hetek és  napok
   mindig fokozott izgalommal  járnak, alig  bírjuk elvégezni  megszaporodott
   teendőinket. Ezért most, a karácsony ünnepét megnyitó éjszakán imádkozzunk
   így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el türelmetlenségemet, vedd
   el szívem nyugtalanságát, és add nekem, ami a tiéd, add nekem békédet, add
   nekem nyugalmadat!  A  karácsony  ünnepe szerénységre  és  alázatra  indít
   minket. Imádkozzunk ezért így: Kisded Jézus!  Vedd el, ami az enyém,  vedd
   el túlzott  magabiztosságomat,  vedd  el  megváltoztathatatlannak  gondolt
   elképzeléseimet, vedd  el  akaratoddal  ellentétes  szándékaimat,  és  add
   nekem,  ami  a  tiéd,  add  nekem  akaratod  elfogadását,  add  nekem   az
   engedelmesség lelkületét! Kisded Jézus! Vedd el,  ami az enyém, vedd el  a
   hétköznapok gondját, és add nekem, ami a tiéd, add nekem az ünnep örömét!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk! Segíts  minket, hogy  az ünnep  folyamán odafigyeljünk  a
   karácsonyi örömhírre és a te lelki ajándékaidra! Szeretnénk olyan gyermeki
   lélekkel hallgatni az angyalok énekét,  mintha először hallanánk, hogy  új
   öröm ébredjen szívünkben.  Szeretnénk elindulni  a betlehemi  pásztorokkal
   együtt, hogy mi is csodát lássunk. Lássuk a Gyermeket, aki mindig új arcát
   mutatja nekünk,  amikor odatérdelhetünk  jászola elé.  Szeretnénk, ha  úgy
   sugározna rólunk az  öröm, mintha  most találkoztunk  volna vele  először,
   mert bár minden évben eljön  közénk, mindig új boldogságot, új  szeretetet
   gyújt szívünkben. Segíts  minket, hogy amikor  találkozunk veled,  őszinte
   szívvel tudjuk imádkozni:  Kisded Jézus!  Vedd el,  ami az  enyém, és  add
   nekem, ami a tiéd!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161225.mp3