[Napi e-vangelium] 2016-12-23

[Evangélium365]

   2016. december 23. – Péntek

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: „Nem,  János legyen a  neve.” Azok megjegyezték:  „Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!”  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: „Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele.”
   Lk 1,57-66

   Elmélkedés:

   Az  események   Keresztelő   János  születésével   folytatódnak.   A   mai
   evangéliumban   névadásáról,   holnap   pedig   apjának,   Zakariásnak   a
   hálaadásáról  olvasunk.   János  születésekor   eljönnek  a   rokonok,   a
   szomszédok, hogy kifejezzék  örömüket a szülőknek.  A gyermek  névadásával
   kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a
   szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a
   rokonság meghallja  Erzsébettől  a János  nevet,  mindenki  elcsodálkozik,
   elképzelésük sincs arról,  honnan származik az  ötlet. Csodálkozásuk  csak
   még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a
   János nevet írja fel  egy írótáblára. A  rokonságnak tehát nincs  tudomása
   arról, hogy a  gyermek születését  hírül hozó  angyal mondta  Zakariásnak,
   hogy János  lesz  a gyermek  neve,  bizonyára az  egész  jelenésről  sincs
   tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.
   A  névadásnál  tehát  nem  a  hagyományokat  képviselő,  a   szokásrendhez
   ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül,  hanem Isten akarata.  Ugyanezt
   láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen  Keresztelő János életmódja eltér  a
   szokásostól. Születésével, a születése  körüli rendkívüli eseményekkel  és
   személyével  Isten  jelet  mutat  az  emberiségnek,  amelyből   lassanként
   felismerhető a messiási korszak beköszönte.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
   csak téged áhít Izrael,
   és hozzád sóhajt untalan,
   mert Isten híján hontalan!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161223.mp3