[Evangelium] 2016-08-25

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 25. – Csütörtök

   Amikor  Jézus  a   világ  végéről  beszélt,   így  szólt   tanítványaihoz:
   Virrasszatok, mert nem tudhatjátok,  mely napon jön el  a ti Uratok!  Mert
   nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
   fenn virrasztana, és nem hagyná,  hogy betörjenek a házba. Legyetek  tehát
   ti is készen,  mert az  Emberfia abban  az órában  jön el,  amikor nem  is
   gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
   fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet  adjon nekik? Boldog az a  szolga,
   akit hazatérő ura ebben a  munkában talál. Bizony, mondom nektek:  rábízza
   egész vagyonát. Ha  azonban az  a szolga  gonosz, és  azt mondja  magában:
   „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt  eszik-iszik
   a részegeskedőkkel; s megjön  ennek a szolgának ura  azon a napon,  amikor
   nem várja, és  abban az  órában, amikor nem  is sejti,  – ura  kegyetlenül
   megbünteti,  és  a  képmutatók  sorsára  juttatja.  Ott  aztán  sírás   és
   fogcsikorgatás lesz.
   Mt 24,42-51

   Elmélkedés:

   A világ végéről, a végső  ítéletről beszél Jézus tanítványainak. Bár  most
   is hasonlatot alkalmaz, szavaiból egy  dolog egészen világosan kiderül:  a
   végső idők  bekövetkezésének időpontja  az ember  számára nem  ismert,  de
   mivel bármikor megtörténhet, ezért felkészültnek kell lennünk.
   Jézus mennybemenetele  óta a  Krisztust követő  ember és  az egész  Egyház
   várakozik E  várakozás  az Úr  második  eljöveteléig tart.  Várakozunk  és
   virrasztunk. Nyitva  kell hagynunk  a  szívünket, hogy  Isten  betölthesse
   vágyainkat. A várakozó  ember tudja, hogy  valami történni fog.  Hamarosan
   valaki be fog lépni az  életébe, elkezdődik egy találkozás, egy  barátság,
   egy kapcsolat. Nyitva  kell hagynunk  a szívünket, hogy  a másik  személy,
   ember vagy maga  Isten önmagával  ajándékozhasson meg  minket. Félre  kell
   tennünk az előítéleteinket és  az elvárásainkat, mert  nem biztos, hogy  a
   másik azt akarja  nekünk adni, amit  mi elképzelünk. Meg  kell hagynunk  a
   másik személy szabadságát, hogy önmagát adhassa nekünk. Ha úgy  gondoljuk,
   hogy mindenünk megvan, akkor mit  is várhatnánk Istentől? A tolvajra,  aki
   el akarja venni azt,  ami a miénk, nem  érdemes várakoznunk. Istenre,  aki
   önmagát adja nekünk, érdemes várnunk.
   Az igazi szeretet várakozik, képes türelemmel várni. Várjuk szeretettel és
   türelemmel az Istennel való találkozást!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem,  munkálkodj   bennem,  bűnösben,   hatalmas  kegyelmeddel,   hogy
   készségesen magamhoz öleljem  parancsaidat, és  a talentumokat,  amelyeket
   rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
   a te  dicsőítésedben  akarok  élni,  ó,  Uram,  szívbéli  bizakodásban  és
   örömben.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160825.mp3