[Evangelium] 2016-08-26

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 26. – Péntek

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: „Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!”  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak  ezt
   válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!” Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  „Uram,  uram!  Nyiss  ajtót nekünk!”  De  ő  így  válaszolt:
   „Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!”  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   A tíz  szűzről  szóló példabeszédben  Jézus  folytatja tanítását  a  végső
   időkről. E hasonlat középpontjában is a várakozás és a felkészültség  áll,
   ami mögött az  ember felelősségtudata húzódik  meg. A vőlegényre  várakozó
   szüzek fele  okos, minden  eshetőségre felkészülnek,  ezért bemehetnek  az
   ünnepségre. A  többi  szűz  elszalasztja a  lehetőséget,  kívül  rekednek.
   Önmagában nem az a baj, hogy kialudt a lámpásuk, hanem az, hogy nem tudták
   újra meggyújtani azt.  Érdekes, hogy egyetlen  pillanatra sem láthatják  a
   vőlegényt, aki a  történet végén  is csak  a zárt  ajtón keresztül  beszél
   velük röviden.
   Jézus példázatának értelmezése során sokakban  felmerül az a kérdés,  hogy
   az okosak  miért nem  adtak az  olajból a  többieknek. Nem  irigység ez  a
   részükről? Nem kellett volna segíteniük  társaikat? Erre a kérdésre  maguk
   az okosak  adják  meg  a  választ.  Azért nem  adnak,  mert  akkor  az  is
   előfordulhat,  hogy  mindenki  lemarad  az  ünnepségről.  Ezt  talán   így
   mondhatjuk: az Istennel való találkozás nagy napján már senki sem segíthet
   a másik embernek. Ha valaki felkészületlen a találkozás napjára, azon  már
   nem segíthetnek  mások. Itt  értjük meg  tehát személyes  felelősségünket.
   Saját hibáinkért, mulasztásainkért ne hibáztassunk másokat!  Gondoskodjunk
   róla, hogy Isten készen találjon minket bármikor érkezik.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Előtted Uram, bűnös  és por  vagyok: irgalmadból  élek, neked  köszönhetek
   mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és  szenvedéseid
   teljesen átalakítsanak;  teljes  engedelmességben és  akaratodhoz  simulva
   hagyatkozom terád.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160826.mp3