[Evangelium] 2016-08-03

[Evangelium mindennap]

   2016. augusztus 3. – Szerda

   Abban az  időben: Jézus  továbbhaladt. Tirusz  és Szidon  vidékére  vonult
   vissza. És íme, jött  egy arra lakó kánaáni  asszony, és kiáltozva  kérte:
   „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
   szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
   és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus  kijelentette:
   „Az én  küldetésem csak  Izrael házának  elveszett juhaihoz  szól.” Ám  az
   asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!”  Ő
   így válaszolt:  „Nem  való  elvenni  a gyerekek  kenyerét  és  odadobni  a
   kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
   lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy  a
   te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!”  És a lánya meggyógyult még  abban
   az órában.
   Mt 15,21-28

   Elmélkedés:

   Jézus számos esetben  tanújelét adta, hogy  korának általános  szemlélete,
   kortársainak  gondolkodásmódja  nem  kényszeríthetik  őt  korlátok   közé.
   Bizonyos  esetekben  túllép   a  hagyományokon,   s  ez   gondolkodásában,
   cselekvésében egyaránt  megmutatkozik. Az  evangéliumokat olvasva  sokszor
   tűnik úgy, hogy szándékosan lebontja a falakat, amelyek az emberek között,
   vagy az ember és Isten között emelkedik. A korabeli zsidó törvények élesen
   megkülönböztették a  tiszta  és  a  tisztátalan  dolgokat,  elválasztották
   egymástól a  szentet  és a  profánt,  éles  vonalat húztak  az  igazak  és
   bűnösök, a jók és a gonoszok közé. A vallásosság ilyen módon szűk  határok
   közé  szorult,   a   kiváltságosok  határozták   meg   feltételeit,   akik
   természetesen önmagukat igaznak és jónak tartották, másokat pedig bűnösnek
   ítélvén  kizártak.   Ezzel  szemben   Jézus  úgy   érzi,  hogy   küldetése
   mindenkihez, az  igazakhoz  és  a  bűnösökhöz  egyaránt  szól,  örömhírét,
   tanítását senki sem sajátíthatja ki és nem zárhat ki abból másokat.
   A kánaáni asszony története, amit  a mai evangéliumban olvasunk, jó  példa
   erre. A hagyományos zsidó gondolkodás szerint csak a választott nép tagjai
   részesülhetnek Isten jóságában, a pogányok  nem. Jézus helyteleníti ezt  a
   felfogást, s azzal,  hogy teljesíti a  pogány származású asszony  kérését,
   átlép egy határt. Mert Isten jóságát sem akkor, sem napjainkban nem  lehet
   korlátozni. Isten szeretete minden emberre kiárad.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél  és
   mindennél jobban szeresselek!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160803.mp3