[Evangelium] 2016-04-15

[Evangelium mindennap]

   2016. április 15. – Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
   zsidók között: „Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?” –  kérdezték.
   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az
   Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki
   eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én
   feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
   valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök
   élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis
   valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
   az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya
   küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik,  énáltalam
   él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és
   meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él.”  Így tanított  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.
   Jn 6,52-59

   Elmélkedés:

   Áldozni, Krisztus  testét magunkhoz  venni  azt jelenti,  hogy  közösségre
   lépünk Jézussal.  A  szentáldozásban  nem egy  kis  darab  testet  veszünk
   magunkhoz, hanem az Úr  személyét. Az átváltoztatott  kenyérben ő maga,  a
   Feltámadott van  jelen, mégpedig  nem  jelképesen, hanem  valóságosan.  Ha
   csupán egy  jelkép  volna,  és  nem valóság,  nem  jöhetne  létre  vele  a
   közösség. A  szentáldozás egy  személyes cselekedet  a részünkről,  a  hit
   cselekedete, és nem  egy közösségi cselekedet.  Ugyanakkor a  szentáldozás
   közösséget  teremt  azok  között,  akik  az  egy  kenyérből  táplálkoznak.
   Figyeljük csak  meg,  hogy  a  szentmisében  egészen  a  szentáldozásig  a
   közösség  tagjaként  veszünk   részt  és  a   közösség  tagjaival   együtt
   imádkozunk. Többes szám  első személyben  mondjuk együtt  a Miatyánkot,  a
   békerítus is így  történik, majd  közvetlenül a  szentáldozás előtt  egyes
   szám elő  személyre változik  az imádság:  „Uram, nem  vagyok méltó,  hogy
   hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.”
   A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én  szeretetemre
   vágyakozik.  Velem  akar  találkozni.  Engem  akar  éltetni.  Velem   akar
   közösségre lépni.  Bennem  akar  élni. Nekem  akarja  adni  önmagát,  hogy
   elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen
   kell válaszolnom.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, Fiad,  Jézus országod  örömhírét hirdette,  gyógyulást hozott  a
   betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
   világosságot hozott azoknak,  akik elvakultan,  önmagukba zárkózva  élnek.
   Add,  hogy  életünket  őhozzá  tudjuk   alakítani,  aki  a  törvényt   nem
   megszüntetni jött! Add, hogy életünkön  változtatni tudjunk! Add, hogy  ne
   öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak,  akik
   nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160415.mp3