[Evangelium] 2016-04-16

[Evangelium mindennap]

   2016. április 16. – Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  „Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?”   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  „Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek.” Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki.”
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon
   Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   Jézus beszédének fogadtatását írja le a mai evangélium. A beszédben azt az
   igényt támasztotta  hallgatóival  szemben,  hogy  ismerjék  el  a  mennyei
   Atyától való  származását,  fogadják  el,  hogy egyedül  ő  az  örök  élet
   közvetítője és  higgyenek  abban,  hogy  az  általa  adott  élő  kenyérben
   valóságosan  jelen  van.  Egyesek   számára  mindez  túl  sok   újdonságot
   tartalmazott, és itt most nem azokról  a vallási vezetőkről van szó,  akik
   sok esetben  vitába  szálltak  Jézussal,  hanem  az  ő  tanítványairól.  A
   tanítványoknak e  kételkedő,  bizonytalankodó,  értetlenkedő  csoportjától
   elkülönül a tizenkét apostol, akik már ekkor kitartanak Mesterük  mellett,
   pedig bizonyára ők sem  értették meg teljesen a  beszédet. Ők továbbra  is
   Jézus mellett  maradnak, bár  látják, hogy  egyesek ettől  kezdve már  nem
   követik őt.
   Jézust nem rendíti meg a kételkedők távozása, de megerősítést,  hitvallást
   kér legközvetlenebb tanítványaitól, apostolaitól.  Péter a maga és  társai
   nevében jelenti ki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.”
   E hitvallás egyrészt azt jelenti, hogy Jézus az örök életre vezető igazság
   birtokosa,  másrészt  annak  elismerése,  hogy  valóban  ő  az  örök  élet
   tápláléka.
   A Krisztusban való hit a  mi legnagyobb kincsünk. Ha vezetésével  eljutunk
   az örök életre, az a legnagyobb boldogság.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  taníts  meg  engem  igaz  nagylelkűségre!  Taníts  meg,  hogy   úgy
   szolgáljak neked, ahogy  azt megérdemled, hogy  számolgatás nélkül  adjak,
   sebeket  észre  sem  véve   harcoljak,  pihenés  nélkül  munkálkodjak,   s
   feláldozzam  magam  minden  jutalom  reménye  nélkül,  csak  azért,   hogy
   akaratodat teljesítsem!
   Szalézi Szent Ferenc

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160416.mp3