[Evangelium] 2016-04-11

[Evangelium mindennap]

   2016. április 11. – Hétfő

   A csodálatos kenyérszaporítás  utáni napon a  Genezáreti-tó túlsó  partján
   maradt népnek eszébe jutott,  hogy csak egy bárka  volt ott. Tudták,  hogy
   Jézus nem  szállt a  bárkába tanítványaival;  tanítványai ugyanis  egyedül
   hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka  jött a hely közelébe, ahol  az
   Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
   a  tanítványait,   bárkába  szálltak,   és  elmentek   Kafarnaumba,   hogy
   megkeressék Jézust. Amikor  a tó túlsó  partján megtalálták,  megkérdezték
   tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
   Jézus –,  nem azért  kerestetek, mert  csodajeleket láttatok,  hanem  mert
   ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
   megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az  Emberfia
   adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle:  „Mit
   tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik –
   válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
   Jn 6,22-29

   Elmélkedés:

   János evangélista arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban írja le  az
   eseményeket, gyakran  megjelölve a  helyet  és az  időt is.  A  csodálatos
   kenyérszaporítás a Genezáreti-tó keleti partján történt. Innen indultak az
   apostolok bárkával  éjszaka  Kafarnaum  felé, ekkor  történt  Jézus  vízen
   járása. A kenyércsoda  utáni napon immár  Kafarnaum közelében zajlanak  az
   események. Az  emberek  feltehetően nem  hajókkal  jöttek, hanem  a  tavat
   északi irányban megkerülve  gyalogosan tették  meg a  mintegy 12-14  km-es
   távolságot. Jézust keresik.  Amikor megtalálják őt,  Jézus beszédet  intéz
   hozzájuk, amelyben az élő kenyérről, az örök élet kenyeréről ad  tanítást.
   Ezt a beszédet olvassuk részleteiben a héten.
   Lényeges,   hogy   Jézus   azoknak    beszél,   akik   jelen   voltak    a
   kenyérszaporításnál és ettek az  általa adott kenyérből. A  hallgatóságnak
   tehát már van  tapasztalata arról, hogy  Jézus tud kenyeret  adni. Erre  a
   tapasztalatra, élményre épít a beszéd. Egyrészt beszél a földi  kenyérről,
   másrészt utal  a  mennyei  kenyérre,  amelyet szintén  Jézus  ad  majd  az
   Oltáriszentségben. A  testi  táplálékról fokozatosan  a  lelki  táplálékra
   helyezi a hangsúlyt,  mint olyan  eledelre, amelyért  érdemes az  embernek
   fáradoznia az örök élet elnyerése érdekében.
   Keresem-e Jézust? Vágyom-e az általa adott mennyei kenyérre?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban
   vessenek meg engem, s ne tudjanak  rólam a te szereteted miatt! Add,  hogy
   minden kívánságok fölött  benned nyugodjon  meg, s benned  béküljön meg  a
   szívem! Hiszen  te  valóban  a  szívek békéje  vagy,  egyedül  te  vagy  a
   nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
   Canisius Szent Péter

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160411.mp3