[Evangelium] 2016-04-10

[Evangelium mindennap]

   2016. április 10. – Húsvét 3. vasárnapja

   Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a
   Tibériás-tó partján:
   Együtt voltak  Simon  Péter  és Tamás,  melléknevén  Didimusz,  továbbá  a
   galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik  tanítvány.
   Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” –
   felelték. Kimentek és  bárkába szálltak.  De azon az  éjszakán nem  fogtak
   semmit.
   Amikor megvirradt,  Jézus ott  állt a  parton. A  tanítványok azonban  nem
   ismerték fel,  hogy  Jézus az.  Jézus  megszólította őket:  „Fiaim,  nincs
   valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik:  „Vessétek
   ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s
   alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
   szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter  meghallotta,
   hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  – mert neki  volt vetkőzve –,  és
   beugrott a vízbe.  A többi  tanítvány követte  a bárkával.  A hallal  teli
   hálót is maguk  után húzták.  Nem voltak  messze a  parttól, csak  mintegy
   kétszáz könyöknyire.
   Amikor partot értek,  izzó parazsat  láttak, s rajta  halat, mellette  meg
   kenyeret. Jézus  szólt nekik:  „Hozzatok a  halból, amit  most  fogtatok.”
   Péter visszament, és partra  vonta a hálót, amely  tele volt nagy  hallal,
   szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt el  a
   háló.
   Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem  merte
   megkérdezni: „Ki vagy?”  – hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a
   kenyeret, és adott  nekik, ugyanígy halból  is. Ez volt  a harmadik  eset,
   hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
   Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia,  jobban
   szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
   szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
   Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő  azt
   felelte: „Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!”  Erre  azt  mondta  neki:
   „Legeltesd juhaimat!”
   Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  „Simon, János fia, szeretsz  engem?”
   Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és
   ezt válaszolta: „Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!”
   Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
   Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted  magad,
   és oda  mentél,  ahova  akartál.  De  ha  majd  megöregszel,  kiterjeszted
   karjaidat. Más fog felövezni  téged, és oda visz,  ahova nem akarod.”  Azt
   jelezte e szavakkal,  hogy (Péter)  milyen halállal dicsőíti  majd meg  az
   Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”
   Jn 21,1-19

   Elmélkedés:

   Megelőző szeretet
   Újra és  újra elcsodálkozunk  azon  a drámai  párbeszéden, amelyet  a  mai
   evangéliumban olvasunk. Jézus háromszor kérdezi meg Péter apostoltól, hogy
   szereti-e őt,  és Péternek  háromszor kell  kinyilvánítania az  Úr  iránti
   szeretetét. Jézus  nem  elégszik  meg  azzal, hogy  egyszer  teszi  fel  a
   kérdést, hanem még kétszer megismétli azt, s teszi mindezt a többi apostol
   füle  hallatára.  Miért   teszi  mindezt?   Lehetséges  magyarázatként   a
   keresztény igehirdetésben  sokszor megjelenik  az a  gondolat, hogy  Jézus
   ilyen módon  ad  lehetőséget  Péternek  arra,  hogy  jóvátegye  háromszori
   tagadását. Emellett azért  is történt mindez,  mert Jézus többet,  nagyobb
   szeretetet várt Pétertől, mint a többi apostoltól. Jézusnak az a szándéka,
   hogy Péterre bízza az Egyház vezetését. De ezen megbízás előtt  megkívánja
   azt, hogy  a kiválasztott  személy megvallja  szeretetét. Megkívánja  azt,
   hogy ez  a  szeretet ne  csak  egyszerű  szóbeli vallomás,  hanem  a  szív
   legmélyebb érzésének megnyilvánulása  legyen. Péter  pozitív válasza  után
   kap megbízást arra, hogy vezesse a krisztusi közösséget.
   Péter apostol szeretet-vallomása nem egyszerűen csak Jézus kérdésére adott
   felelet, hanem  Jézus szeretetére  adott válasz.  Mert Krisztus  szeretete
   minden  szeretetet  megelőz.  Megelőzi  Péter  szeretetét  és  megelőzi  a
   miénket. Az  Úr előzetes  szeretete  megnyilvánul a  meghívásban,  ahogyan
   Pétert kiválasztja  apostolának és  megmutatkozik abban  is, ahogyan  neki
   különleges feladatot ad.  De Krisztus szeretetének  a legnagyobb jele  az,
   hogy a kereszten meghalt értünk.  Ezért van jelentősége annak, hogy  Péter
   felé nem a szenvedés előtt, hanem a kereszthalál után hangzik el a kérdés.
   A szenvedés és a halál vállalásával a szeretet legnagyobb jelét adja az Úr
   és erre az  előzetes szeretetre  válaszol Péter.  A drámai  beszélgetésben
   nincs szó  Krisztus szeretetéről,  de  nincs is  erre szükség.  Péter  jól
   tudja, hogy az Úr előbb szerette őt, s ő legfeljebb csak viszonozhatja ezt
   a szeretetet.
   Be kell látnunk,  hogy Jézus  megelőző és  mindent felülmúló  szereteténél
   nincs nagyobb.  Isten Fia  azért  jött el  emberi világunkba,  azért  lett
   emberré,  azért  élt  a  földön,  azért  tanította  az  embereket,   azért
   szenvedett és halt meg,  támadt fel a halálból  és küldte el pünkösdkor  a
   Szentlelket, hogy megismerjük Isten végtelen szeretetét, bennünk éljen  ez
   a szeretet és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak.
   Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni önmagunk világából és megnyíljunk mások felé,
   szükség van arra,  hogy megtapasztaljuk:  szeretnek minket.  Mindenekelőtt
   Isten szeret minket  és az  emberek is szeretnek  minket. Isten  szeretete
   tökéletes, az  emberek szeretete  nem  mindig teljes.  Minél  tökéletesebb
   teremtményei,  képmásai  vagyunk  Istennek,  annál  jobban   megmutatkozik
   bennünk az önzetlen  szeretet. Nekünk Jézus  nem háromszor, hanem  naponta
   felteszi a kérdést, hogy szeretjük-e őt.  S nekem válaszolnom kell erre  a
   kérdésre. Nem érdemes megsértődnöm azon, hogy az Úr minden nap a  szeretet
   megvallását kéri tőlem, hiszen éppen  azáltal erősödik bennem a  szeretet.
   Kéri tőlem, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet. Az élet
   szeretet nélkül, a szeretet  megvallása nélkül értelmetlen. A  szeretetben
   megtalálható életem értelme.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden  nap
   meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak  a
   szeretetben, s azt  ne csak  szavaimmal, hanem  cselekedeteimmel és  egész
   életemmel is  kifejezzem.  Hálával  gondolok  arra,  hogy  te  szeretetből
   feláldoztad életedet értem és  minden emberért. Elkötelezem magamat,  hogy
   én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts,  hogy
   irántad való szeretetből  mindent megtegyek üdvösségemért.  Uram, te  légy
   bennem a szeretet!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160410.mp3